Milyen volt a délutánunk? Klassz. Csak nem tudom, melyik része...

Pepe fél ötre rendelt minket az óvodához, ahol a kijelölt időben meg is jelentünk. Este 8-ra értünk haza. 12 pontban tudom összefoglalni a két időpont közti történéseket:

1. Pepe ünnepli magát az óviban. Az óvónő leszúr. Judo-bemutató volt, amiről én teljesen elfelejtkeztem. „Meg tudsz bocsátani?” — kérdeztem a fiamtól. „Persze, Mamika, KÉPZELD SÁRGA-ÖVET KAPTAM!” Mit mondjak? Extázisban voltunk…

2. Föld napját ünnepelték egy kis szemétszedéssel és aszfaltrajzolással a nap folyamán. Íme Pepe műve. Egy kobra. AMELYIK ÉPPEN EGY NYUSZIT ESZIK MEG.



3. Íme a három gyerek a kobrával. Igen, elég rossz kép, csak azért tettem ide, hogy meg tudjuk figyelni Pepe nyakában az érmet.


4. Új játszótér felfedezése. Bakka mászókázik. Bekarikáztam valamit a képen. Szerintetek mi az? ÉS KI TETTE ODA??? KI???


5. Elkap minket a vihar. Ez két dolgot jelent: a) elázunk; b) két lány sírni kezd, mert az „elkap az eső” kifejezést, úgy értették, hogy lenyúl az esőördög az égből és felrántja őket. Az sem segített, amikor azt mondtam: „mindjárt ránk zuhan a felhő”. Nem értem! Pepe Bakkával vezetteti vissza magát az autóhoz, „így legalább nem ázom meg” felkiáltással. Kérdés: Az érem vajon a nyakában van?


6. Decathlon: megveszem a sárga-övet. Csak háromméteres volt. Csöppet hosszú. Másodszorra kap el a vihar.

7. Zöldséges.

8. Újságos.

9. Tisztító.

10. Hazaérünk. Végre. Behajtunk a kertbe, amikor felmerül a kérdés: „Hol a judo-érem?” Nincs meg. Hiszti. Én viszem a prímet. ZK nem akar visszaszállni az autóba: „Félek. Elkap a vihar.” [így hangzik: éjek ekap ihaj]. Tavaly már elvesztettünk egy érmet, most nem habozunk: vissza a játszótérre.

11. Játszótér. Sehol sincs az érem. Már indulnák haza, újra elkap a vihar, amikor Pepét még egyszer visszaküldöm a mászókára.

12. MEG VAN AZ ÉREM. Pepe nem emlézett, hogy oda kötötte fel... Mindegy: Megyünk haza! A kertben újra elkap a vihar minket. PERSZE CSAK KÉPLETESEN, de azért 15 méteren sikerül ronggyá áznunk.