Pepe hete

Pepének két esemény miatt is fontos következményekkel járó hete van.

Először is, hosszú huzavona után tegnap beírattuk Pepét az iskolába. (Jó, kit is akarok becsapni, az apja elvitte és beíratta. A huzavonáról az iskola jelszó alatt olvashattok…)

Szóval nagyon meggyőző lehetett a két fiú, mert Pepét, akinek bizonyítottan botfülű az anyukája, felvették az ének-zene osztályba, azokhoz a tanítónénikhez, akiket kinéztem neki. (Jó, kit is akarok becsapni, akiket a barátnőm kinézett Pepének.)

Az egész folyamat, a hosszú előkészületek után furcsán anti-klimatikus (Van ilyen szó? Azt jelenti, amire én gondolok?) volt: semmi vita, semmi probléma. Az iskolában egy nagyon kedves igazgató fogadta őket. Pepe papája elmondta, hogy mit szeretnének, és, csodák-csodája úgy is lett. (Nem, A. feküdt le az igazgatóval, és nem is fizette le…)

Nem volt felvételi, de a beszélgetés alatt a következő témákat érintették:

Zsigmond király uralkodása.
Árpád-házi királyok eredete.
Visszhang vs víz-hang problémája.

Egy szó, mint száz, van egy kisiskolásunk! (Csak kétszer bőgtem, hogy végérvényes felnőtt a fiam. Az elsőt túl bonyolult leírni, a második eset tegnap volt, amikor A. mondta, hogy kell képet vinni Pepéről a diákigazolványához. Miért kell az én kicsi fiamnak diákigazolvány? Aki tegnapelőtt született? Aki tegnap még... brühühüühühü...)

De hol a kép róla? Az elmúlt egy hónapban ez az egy kép készült róla, hm, hm. (Húsvétkor táncolt az asztal tetején, az új fürdőruhájában. Igen, fürdőruhát kaptak Húsvétra. Hasznosan akartam adni nekik. Igen, nálunk is esett a hó…).

[Emlékeztető magamnak: Ide majd valami jobb képet kell raknom! Már így is kezdi Pepe rossz szemmel nézni a blog-ot, de ha ezt meglátja, biztos még jobban kiakad...]

A másik esemény, hogy hétvégén fogjuk ünnepelni Pepe 6. születésnapját. Sajnos komoly taktikai hibát követtem el, hogy ezt elárultam neki, mert azóta folyamatosan zaklat az ajándékok miatt. A kisebbik gond, hogy engem zaklat, a nagyobbik az, hogy az összes fontosabb rokonát is (értsd: akiktől nagyobb ajándékokat vár). Ezúton is kérek elnézést azoktól, akiket Pepe telefonon hívogatott az ügyben. Tegnap ugyanis kb. 2 órára zárkózott be a WC-be a telefonnal („hogy nyugodtan tudjak beszélni, Mamika”) és tárgyalt különböző nagymamákkal és nagybácsikkal. Egy papírra hatalmas ákom-bákomokkal jegyezte fel a szükséges telefonszámokat, hogy ezért se kelljen kijönni. Adatvédelmi okok miatt, most nem mellékelem fiam jó természetének ezt a fontos dokumentumát.

Legyen elég annyi, hogy este Gabi keresett telefonon:

Én: Titeket nem hívott fel Pepe, hogy mit szeretne kapni születésnapjára?
Gabi: Nem, nekünk már Húsvétkor elmondta, hogy mit vigyünk!

Mit mondhatnék: Az én fiam!!!