A ma reggel nem volt kevésbé drámai, mint a 6 évvel ezelőtti, bár most nem a szülőszobán zajlottak az események, hanem a gyerekszobában. Vér nem volt, de sírás, kiabálás, könny igen. A tét pedig nem az volt, hogy megszületik-e az első gyerekünk, hanem, hogy odaérünk-e 9-re az óvodába.
Úgy véltem, hogy nem múlhat el a gyerek születésének napja egy apró ajándék nélkül, és annyira vágyott egy zöld bionicle-re („ami 7 pluszos, Mamika”) (tudom, tudom, de messziről jövünk), hogy ma reggel megkapta.
Mivel nem számoltam?
Azzal például, hogy amikor izgalmában kiönti a doboz tartalmát a már egyébként sem egészen rendezett gyerekszobában, biztos, hogy egy darab el fog veszni.
Azzal sem számoltam, hogy elveszett darab ide vagy oda, ÉN úgysem fogom tudni összerakni, pláne a reggeli rohanás közben.
Mit mondjak?
Boldog volt a fiam születésnapjának reggele.
Mióta visszaértünk az óvodából viszont nagy lépést tettem előre: kész a robot. Igaz, még egy bizbaz hiányzik róla, szerencsére nem létfontosságú. Mindenesetre megpróbálom megkeresni, míg Pepe hazaér...
Boldog születésnapot!!!
PS: Lehet, hogy többre megyünk, ha játék helyett reggelit kaptak volna a gyerekek?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése