Éjszaka

Úgy tűnik, hogy a lányok tegnap éjszaka nem koordinálták az esti folyadékbevitelt megfelelő mértékben, mert ZK kétszer ébresztett fel, a fülembe ordibálva: „uros víz, uros víz”. Pár percig tartott, míg felfogtam, hogy szúrós vizet kér. Természetesen túl lusta voltam túlságosan féltem egyedül lemenni a sötét konyhába, hogy hozzak neki ásványvizet, így csapvízzel kellett beérnie. Csapvízzel fogmosó-pohárból.

Nem tudom, hogy csak én vagyok így vele, de kevés rosszabb italt ismerek –
jó sörön és boron kívül, a töményre meg az utóbbi időben rászoktam –, mint a mentaízű víz.

Másodszor már önállóan ment ki ZK a fürdőszobába vízért.

Aztán Bakka bepisilt, ami nem lett volna baj, ha 1) van rajta pelenka; 2) nem a nászi ágyban alszunk mind a négyen.

Igen, megengedtem nekik, hogy velem aludjanak, mert rendes vagyok így kevésbé félek esténként.

Nem, nem tudom, hogy mi lesz, ha az apjuk hazajön. Illetve tudom: nem akarnak majd a saját ágyukban aludni.

Csúszdás ágy? Papika, hogy hangzik?