Rövid leszek, mint Ian McEwan: On Chisel Beach című regénye.
Miután elolvastam a Vágy és vezeklést, úgy gondoltam adok további esélyt Ian McEwan-nak, hátha nem véletlen kapták fel ennyire.
Nos, lehet, hogy az On Chesil Beach könyve rossz választás volt második esélynek.
Egyetlen jó dolog a könyvben, hogy rövid. A kölcsönkapott kötet (Köszönöm!) 160 kisalakú oldal, hatalmas betűkkel, még nagyobb sortávval, így kb. két óra alatt ki lehet olvasni.
A történet egy elbénázott nászéjszaka körül bontakozik ki, 1962 nyarán egy angliai tengerparti szállodában.
Két ilyen idiótával, mint Edward és Florence rég találkoztam. Először azt gondoltam, nem is értem a problémájukat, aztán arra, hogy irigylem őket. Ez probléma??? Megkérgesedett szívű öregasszony lettem, úgy tűnik. Egyébként meg nem hiszem, hogy egyetlen ballépéssel el lehet rontani egy egész életet, ami a két főhősünknek McEwen szerint sikerült.
Talán, ami valamennyire érdekes a könyvben, az a két fiatal családjának a bemutatása, de ez annyira vázlatosan, sematikusan és elnagyoltan történik, hogy nem sok köszönet van benne.
Egy szóval: Kihagyható.
Itt egy hivatalos bírálat.
PS: Kap még azért esélyt (utolsót!) és Saturday című regényét is elolvasom, de aztán vége…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Én bevallom , A Vágy és Vezeklést filmen láttam, nagyon tetszett, s utána belelapoztam a könyvbe, különösen a befejezés érdekelt volna. De valahogy nem kaptam kedvet az egész elolvasására... Megérné? ( ha a többi mű nem is annyira?)
(írtam én is ennek kapcsán még januárban:
http://lineas.freeblog.hu/archives/2008/01/31/eletetvaloszinut_nyerset/ )
Aliz,
mindent összevetve nekem tetszett a Vágy és vezeklés. Szerintem azt érdemesebb elolvasni, mint ezt. De nem olyan könyv, amit ne lehetne kihagyni... Ha érted, amit mondok. A filmet nem láttam. Ezeken kívül nem olvastam mást. Egy barátnőm dícsérte nagyon a Saturday-t azért fogom még azt elolvasni...
Én a filmet nagyon tudom ajánlani!
Megjegyzés küldése