Amikor első éves szociológus hallgatóként. Mikroökonómiát kellett hallgatnom (vagy makró volt?), gyorsan kiderült, hogy a közgazdaságtan és én két külön világ vagyunk. Nem is erőltettem a dolgot.
Persze a pénzügyeinket nagyon okosan intézzük. Diverzifikáljuk a … mit is… a … a folyószámláinkat. Az enyém az Egyik Bankban van, A.-é a Másik Bankba.
A Másik Bankról röppent fel először a hír, hogy tönkre megy. A. gyorsan átutalta a pénzt az Egyik Bankba. Aztán pár napra rá arról is elterjedt, hogy csődbe akar menni.
Itt aztán abba is hagytuk, hogy a „pénzügyeinkkel” foglalkozzunk. És abba is hagytam az izgulást. Különben is éppen volt más, amiatt szoronghattam.
Aztán hétvégén meglátogattuk A. gyerekkori barátját, hívjuk Vé-nek, és az ő anyukáját. Az éppen újjáépült vidéki házukban.
Vé pénzügyes. De úgy igazából. Tényleg. Egy banki befektetéssekkel foglalkozó cég pénzügyi vezetője. Nagyon okos ember. De tényleg.
Nagyon jól telt a nap. Vé anyukája meghívott minket ebédelni. Vé kislánya nagyon helyes volt. Vé feleségével jót beszélgettünk.
És már éppen indultunk volna, amikor hallom:
Vé: Mama, kipakoltad a garázst?
Vé Mama: Igen, kiürítettem néhány polcot.
Vé: Jó, mert hoztam az élelmet az összeomlás utánra.
És eltűntek a garázs felé.
Én: Mit mondtak? Jól hallottam? Élelmiszer az összeomlásra?
A.: Én is valami ilyesmit hallottam.
Kicsit később.
Én: Mit hoztál a mamádnak?
Vé: Tartós élelmiszert.
Én: Tessék?
Vé: Hogy legyen tartalékunk, ha élelmiszerhiány lenne.
Én: Tessék? Nem hiszem el! Mutasd meg!
És Vé megmutatja az autója csomagtartóját. És tényleg van néhány zacskónyi liszt, konzerv és más tartósabbnak mondható élelmiszer. De nem olyan sok. A. sokat többet szokott össze
Én: Ez nem is olyan sok.
Vé: Otthon még sokkal több van.
Én: ???
Vé: Mondjuk még a közös teremgarázsban tároljuk.
Én: ???
Vé: A többi lakóval közös garázsunk van. És még az autók mellett van a liszt, rizs, tészta és konzervek.
Én: Nem hiszem el!
Vé: De igen. [Majd elgondolkozva hozzáteszi…] Mondjuk, ha az euró 350 forint felé megy, akkor mindent be fogok pakolni a zárható pincénkbe.
Kicsit később az autóban:
Én: Szerinted ez nem túlzás?
A.: De az. 1929-ben is volt pénzügyi válság, és senki sem halt éhen.
Én: Akkor miért ugráltak ki csapatostul az emberek az irodáik ablakából?
A.: Nem tudom…
Mindenesetre én elkezdtem aggódni. Nem mintha lenne felesleges pénzünk élelmiszerre, mert most fejeztük be a festés-mázolás-parkettázást.
Hosszú tél lesz. De legalább tiszta házban fogunk éhen halni…
6 megjegyzés:
Nah, ez a kedvencem. Az ilyen "pénzügyi szakembernek" mondott emberek miatt van válság. Mert a hozzáértésük, meg a startégiai látásmódjuk az aztán nulla. És pont a pánik az ami általában megadja a kegyelemdöfést a gazdaságnak, mert kiszámíthatatlanná teszi a nagytömegű gazdasági mozgásokat.
Egyébként a bankcsődről, meg az ideoda pakolgatásról annyit, hogy a válság első lépéseként 10 millióra (egyébként pánik helyzetben korlátlanra) emelték a magánszemélyek banki garancia vállalását, ezért tök mindegy, hogy csődbe megy e a bank, az országos betétbiztosítási alap (az állam) kifizeti.
aquil, kivéve, ha az állam megy csődbe, nem? nem pánikolok, de azért szerintem ez csak akkor igaz.
:-)
Én emlékszem, mikor az öbölválság idején anyukámék feltöltötték a pincét konzervkajával. Esküszöm, minimum 5-6 évig kitartott - ,mert persze annyira nem volt finom, hogy önszántunkból együk, a válság meg elmaradt....
Niki
Noi:
Persze, kivéve ha, csakhogy akár mennyire is béna a politikai életünk, a mai világgazdasági helyzet annyira összetett, hogy a Világgazdaság országai nem engedhetik meg, hogy bármely ország csődbe menjen.
Jó példa erre izland helyzete pl. Nem Uniós tag, nem orosz és nem USA tagállam, mégis egymással versenyezve akarták megmenteni az államcsődtől.
És magyarország ennek közelébe sincs, másrészt mint Uniós tag, ennél sokkal nagyobb védelmet kap.
Nézd csak meg az IMF hitelkeretet.. többet kaptunk mint a nálunk 10x nagyobb ukrajna (az másik kérdés, hogy ez később sokba kerülhet) de ha jobban belegondolsz, azért nem reális veszély.
A másik az, hogy egy ilyen helyzetben az a 20-100kg élelmiszer csak ámításnak lenne jó, amúgy a pánikon meg a pénzkidobáson kívül semmi haszna..
én sem félek, a kamrám meg úgyis tele van :). akár egy héttel is később kezdhetjük az éhezést...
én a testemen hordom a tartalékot...
Megjegyzés küldése