Az olvasás gyakorlásáról:
A szó, amit Pepének el kellene olvasni: ma-ma.
Én: Olvasd el!
Pepe: Ma-mi?
Én: Nem.
Pepe: Nem?
Én: Nem!
Pepe: Anyuka?
Én: Nem.
Pepe [csodálkozva]: Nem?
Én: Nem.
Pepe: Anyu-ci?
***
Arabeszk felvetette, miért is várom el, hogy a gyerekeim udvariasan beszéljen velem. Mert maguk közt így beszélnek. És szerintem legalább ennyi járna a kiszolgáló személyzetnek is!
ZK Bakkának játszás közben: Bocsánat, hölgyem, csak kakálni megyek.
Bakka Pepének: Uram, felgyújtaná nekem a fürdőszobában a villanyt?
Bakka ZK-nak az autóban: Figyelj rám, gyermekem, hogy tanulhassál tőlem!
***
A zenei oktatás szükségességéről:
ZK: Miért viszi a néni azt a zongorát?
Én: Tessék?
ZK: Miért viszi a néni azt a zongorát?
Én: ZK, az egy hegedű.
ZK [csodálkozva]: HEGEDŰŰŰŰŰŰŰŰŰ?
Én: Igen, legalábbis azt hiszem…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Ez aranyos :-D Velünk is hasonló történt, amikor eljutottunk az olvasásban a ma-mi szóig. Trükkös egy szó, ami azt illeti. Szegény fiam próbálkozott ma-mával, mi-mivel, csak a ma-mi nem jött össze. Próbáltunk segíteni:
- Hogy mondják a mamát becézve?
- Erzsi! - nézett ránk győzedelmesen a fiam. ( és tényleg, a mamáját ugyanis Erzsinek hívják :-))
Megjegyzés küldése