Hétvégén megkezdődtek az ünnepi heteink, és a családdal múlatjuk az időt.
A „small talk” nem az erőségem, de azért két kanál halászlé között próbálok rokonokkal beszélgetni. MÉG AKKOR IS, AMIKOR INFLUENZÁM VAN!!!
Ők: És most mit dolgozol?*
Én: Az egyetemen tanítok.
Ők: Szociológiát?
Én: Őööö, nem!
Ők: Nem???? Akkor mit?
Én: Igazából egy alkalmazott nyelvészet tanszéken tanítok.
Ők: ???
Én: Igen, nekem is furcsa, de így van.
Ők: Jó, de akkor mit tanítasz? Nyelvészetet?
Én: Igazából, nem, mert ez alkalmazott nyelvészet tanszék.
Ők: ???
Én: Tehát ez alkalmazott nyelvészet.
Ők: Jó, akkor azt mondd meg, hogy konkrétan milyen órád volt legutóbb!
Én: Többváltozós statisztikai elemzési eljárások kurzust tanítok most.
Ők: ???
Én: Nem kértek egy kis tortát?
* Most ne térjünk ki arra, miért is utálom ezt a kérdést. Hahó! Három gyerekem van! Mit is dolgozom? Feneket törlök. Piszkos zoknit szedek össze. Tiszták párját vadászom. Letörlöm a tükröt. Cipőt párosítok. Konyhapultot tisztítok. Csakhogy a legfontosabb munkaköri kötelességeimet soroljam fel…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Én akkor voltam a legboldogabb, amikor az egyik unokaöcsit felvették biofizika szakra. Végre nem én vagyok az egyetlen a családban, akiről senki nem tudja mit csinál! Ennél rosszabb élmény: a múltkor fültanúja voltam, amint anyukám magyarázza ismerősöknek, hogy mibőél él a lánya.
:-))))) jaj, együttérzés! :-) de ismerős!
Köszönöm! Mindig öröm, hogy nem vagyok egyedül a cipőmben...
Megjegyzés küldése