2008. november 6., csütörtök

Jó munkához idő kell!

És egy mérnök…

Nem tudom, hányan ismeritek Pettson és Findusz történeteit. (Előbbi egy öregember. Akivel szívesen összeköltöznék, ha nem lenne olyan állatira rendetlen. Az utóbbi egy macska.) Ahhoz, hogy az alábbiakat megértsétek a „Tűzijáték a rókának” című mesét kell átvennünk.

Amelyben Pettson és Findusz felkészülnek a róka tyúkok elleni támadására.

Pettson készít egy borssal töltött műtyúkot. Amibe, ha beleharap a róka, akkor örökre elmegy a kedve a tyúkoktól.

De Findusznak ez nem volt elég elrettentő.

Ezért a kertet apró robbanófejekkel veszi körbe Pettson, amelyet meggyújtanak, ha jön a róka. A robbanásoktól majd örökre elmegy a rókának kedve a tyúkoktól.

De Findusznak ez nem volt elég elrettentő.

Ezért Pettson szerkeszt a kertben egy kötélpályát. Amin majd Findusz keresztülsuhan és kísért, amikor a róka megjelenik a kertben. Hogy a rókának örökre elmenjen a kedve a tyúkoktól.

Aztán a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy Pettson és Findusz tervezte, és inkább a szomszéd Gustavsont és ellenszenves kutyáját ijesztik meg. De ez már nem fontos.

Mert a kötélpályáról lesz szó.

Amit Pepe megpróbált a kertünkben reprodukálni. Egy ideig jött-ment a garázs és konyha között, majd hívott, nézzem meg a kész alkotást.

Megnéztem.

Az almafa és a hinta közé szerelte fel a madzagkötélpályát.

Én: Te, Pepe, ennek nincs is lejtése, így nem fogsz jól siklani rajta.

Pepe feljebb kötötte a pálya egyik oldalát.

Én: Pepe, meg kellene feszíteni a kötelet. Túl laza. Így nem fogsz jól siklani rajta.

Pepe megfeszítette a kötelet.

Én: Pepe, le fogod égetni a kezedet siklás közben.

Erre a fiam őszintén kifakadt és panaszkodni kezdett, hogy Papika szerszámai között nem talált görgőt (???), amin csúszhatna a pályán. Először damilból gondolt egy csúszóhurkot (???) szerkeszteni, de sehol sem találta a Papika damilját. Pedig tudja, hogy volt egy nagy tekercs damil a garázsban. (Upsz, lehet, hogy kidobtam?) Végül kötélből csinált egy kétszárú kapaszkodót, amibe majd két kézzel fog kapaszkodni és aminek majd csúsznia kell a pályán.

Három próbaúton vagyunk túl. Tapasztalatok alapján úgy tűnik, tökéletesíteni kell még a rendszert.

1. próbálkozás: A kötélpálya leszakadt Pepe alatt. Rosszul rögzítette a magasabb végénél a zsinórt.
2. próbálkozás: Hiába a kapaszkodó, Pepe mégis leégette a tenyerét. Mielőtt még leesett volna a pályáról.
3. próbálkozás: Tanácsomra a fiam felvette a PUMA márkájú kapuskesztyűjét. Nos, lehet, hogy nem egy eredeti PUMA kesztyűvel volt dolgunk, mert mielőtt újra leesett volna a fiam a kötélpályáról, a kesztyűt szétvágta a kötél.

Felhagytunk a próbálkozással.

Pepe: Mégiscsak kellene az a görgő. Majd beszélek Papikával!

Igen, azt hiszem ilyen műszaki leleményekhez én kevés vagyok...

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kis kaszkadőr... =)
Vállfát ne lásson! (Stephen King valamelyik regényének előszavában megköszöni bátyjának, Davidnek, hogy megmutatta, hogyan kell vállfából drótkötélpályát készíteni)...
Vagy túl élénk a fantáziám?
Bocsi...

Névtelen írta...

De nem adja föl!!! Ez itt a lényeg.

Daniella írta...

Vállfáktól én is rettegek! Pedig nem olvasok SK-t.
Doris: Pepe nem az a feladós fajta...