Boldog születésnapot!

Mit is mondhatnék?

Talán azt, amit a család legtöbbször emleget neked az utóbbi hetekben: "Akarásról szó sincs, ZK!"

Mindent AKARSZ. És most azonnal.

És beszélhetünk neked. Nem igazán érdekel. Ebédelünk? A testvéreid az asztalnál ülnek? Nem gond. Te nem vagy éhes. Mert tegnap előtt reggelire megettél egy karéj mézeskenyeret. Ez elég lesz néhány napra neked. Inkább ugrálni van kedved. Az ablakpárkányról a kanapéra. Meztelenül.

De ki vagyok én, hogy beleszóljak?

Persze mindent megbocsátok, mert imádsz engem. Ami nemcsak abban nyilvánul meg, hogy naponta többször bújsz hozzám ölelésre, vagy, hogy rendszeresen kijelented, szeretsz és imádsz, hanem abban is, hogy igazán felnézel rám.

Felkapcsolom a villanyt. Nem nagy teljesítmény, de te hősként tekintesz rám: „Mamika, te fel tudod kapcsolni a villanyt?” Igen, ZK, fel tudom. És elárulok egy titkot: Te is, ha egy kicsit nyújtózkodsz.

A humorod ellenállhatatlan. Ma reggel, például, nagy komolyan kifejtetted, hogy eleged van abból, hogy állandóan ki kell szolgáljál. Én: "ZK, TE szolgálsz ki ENGEM?" Te: „Igen, Mamika, egész nap körülötted ugrálok”.

Ja, igen. És van, aki ezt elhiszi?

Most nem fejtem ki, mennyire jól megértitek egymást a testvéreiddel, mert az utóbbi időben egy ajtón nem tudtok úgy kimenni, hogy abból ne legyen egy legalább fél órás veszekedés. Amihez te úgy járulsz hozzá, hogy fejhangon visítasz. Mintha nyúznának. Mi lenne, ha inkább dumálnánk a dologról. Mondjuk halkan.

Hetek óta kérdezgetünk, hogy mit szeretnél születésnapodra. És a testvéreid nagy fülekkel figyelnek, mert tudják, hogy ők is kérhetnek valami apróságot.

A válaszod mindig ugyanaz volt: „Pörgős szoknyát, Mamika, pörgős szoknyát.”

És Pepe, az öreg róka, komolyan kétségbe esett: „ZK, születésnapod lesz! Valami nagyobbat, vagy drágábbat kérjél!” De te csak nevettél ezen, és kitartottál amellett, hogy egy pörgős szoknyát szeretnél.

Mert a pörgős szoknya az életed.

És az, hogy éjjel az én ágyamban aludjál.

Mondjuk erről azt hiszem apád beszélni akar veled...