A tegnap tanulságai

1. Nem kell tovább izgulnom, hogy vajon melyik gyerek fog megbetegedni, míg az apjuk távol van. Bakka beteg. A jó hír, hogy nem felsőlégúti-fertőzése van. A rossz hír, hogy gyomorvírus. A jó hír, hogy Bakka figyelme kissé alábbhagyott, és így nem az autót hányta össze, hanem… de ezt inkább hagyjuk. A rossz hír, hogy Bakkát nem lehet diétáztatni. Az az ötletem, hogy főtt krumplit vacsorázzon, nem aratott sikert. „Azt már nem. Akkor inkább szétrúgom a házat”, mondta Bakka. Végül megegyeztünk egy kis főtt rizsben. Ami mellé kért még csirkehúst, répasalátát és körtét.

2. Nem volt rossz ötlet, hogy A. megmutatta nekem, hogy kell a mosógépben elakadt zoknit eltávolítani a gép lefolyójából. „Szárazon mutatom meg, hogy mit kell csinálnod. Ha viszont elakad a program ésvíz van a gépben, akkor az ki fog folyni. Gyorsan kell csinálnod!”, oktatott A. ZK-val szedtem szét a gépet. Mindketten megdöbbenve figyeltük, ahogy a víz ömlik ki a fürdőszobába. Mint minden váratlan helyzetben, most is leblokkoltam. Végig néztük, ahogy a víz távozik a gépből, majd a „bizbazt” visszatekertem. A jó hír, hogy stratégiailag van tervezve a helyiség, így a víz a feltörölhető irányba folyt, és nem kellett Billyt hívnom, hogy pakolja ki a szárítógépet és mosógépet egy kicsit a folyosóra, míg feltörlök.

3. A gyerekek nem fogták fel, hogy az apjuk három hétig nem lesz itthon. Legalábbis arra következtetek a tegnap este lezajlott alábbi párbeszédből:

Bakka: Megvárhatom ébren a Papát?
Én: Három hét múlva jön.
Bakka: Nem baj.