A mai találós kérdés a következő:

Miért így fektettem le tegnap este ZK-t??? (Igen, nem alszik mindennap a keverőtálam társaságában...)

Ahogy lesz egy perc időm ma, ide jön majd a történet is...

ÍME:

Haboztam, hogy mennyire legyek részletes, de mivel büszkeségemet már úgyis magam mögött hagytam rég, vágjunk bele.

Klasszikus szülői pillanat volt: fél lábbal már a zuhanyban voltam, amikor Pepe kétségbeesetten rohant fel a lépcsőn, hogy baj van. Először természetesen a bedrogozott géppuskás rablók támadása ugrott be, mint lehetséges probléma, így megkönnyebbülve konstatáltam, hogy csak ZK hányta össze magát. És a nővérét. És a morzsit és bakkát. És az ágyneműt.

Nem igazán tudom felidézni a következő fél órát, de azt tudom, hogy meztelenül rohangáltam a házban, emeletről le, földszintről fel, ami azért lehet érdekes, mert a lépcsőház ablakok teljes belátást biztosítanak a házunkba. Nem tudom, hogy voltak-e éppen akkor az utcánkba, de, ha látott valaki, akkor kérem, hogy a postaládánkba dobjon be egy mozijegy árát, a műsorért cserébe.

Ha két szülő van jelen a hányásnál, akkor kialakult koreográfiája van a családunknak. Én foglalkozom az érintett gyerekkel/gyerekekkel, A. pedig a romokat takarítja el.

A gyerek megtisztítása gyorsan ment, de aztán szembe kellett néznem az alábbi „batyuval”:

A következő lehetőségek fordultak meg a fejembe a terep megtisztítására:

1. Kidobom a „csomagot” a kukába. Ezt elvetettem, mert a héten megint rajtunk maradt a szemetünk és így egy gombostű sem fér már a kukánkba…
2. Kirakom a piszkos holmi a garázsba, már csak kicsit több mint két hetet kell várni Papikára, majd ő eltakarítja a romokat, ha hazajön.
3. Szétszedem és kimosom az ágyneműt és mindent más érintett ruhaneműt.

A. fellélegezhet, mert ez utóbbi megoldás mellett döntöttem.

A mosás előtt felmerült a férjemmel sokszor lezajlott vitánk arról, hogy a hányás darabos része bele mehet-e a mosógépbe, vagy sem. A. az előzetes pucolás híve, én pedig, nos, nem… De megígértem a férjemnek, hogy legjobb tudásom szerint fogok vigyázni a hátországra, így előzetes tisztításon esett át a mosnivaló.

Mindjárt befejezem, csak néhány tapasztalat és kérdés maradt hátra.

1. ZK evés közben miért nem rágja össze az ételt? [Ez egyébként Bakkára is vonatkozik.]
2. A félig emésztett piros kaliforniaipaprika-folt kijön az anyagból, szemben a friss folttal, ami nem.
3. Borsó agyammal úgy gondolnám, hogy az ételek a bemenetel fordított sorrendjébe jönnek majd ki. Tapasztalatom szerint ez nincs így. A sorrend meghatározásához fontos információ, hogy a táplálék folyékony vagy darabos-e. De ezt már tényleg nem részletezem.

Nem örültök, hogy van egy blog-om???