A mai bejegyzés megint elmarad…

Bár azt hiszem, jó is, mert Bakka egyik óvó nénije miatt látok vöröset, és talán jobb, ha ülepszik egy kicsit a dolog.

Szóval ma meg az van, hogy a házban lévő három WC közül… Nem ezt így nem fogjátok érteni, kell az előzmény.

A házunkban három WC van. Egy rendes európai, nem tudom a szakkifejezéseket, de úgy néz ki, hogy a dolog hátrafelé csúszik bele a vízbe. Teljesen jól működik. Bár néhány családtagom miatt kellene egy automatikus WC-kefe hozzá, de ezt a kört, most kihagyom. A másik két WC-nk kanadai gyártmány és az ülőmagasság, az ülőke körterülete kerülete és a levezető cső átmérője miatt, csak gyerek WC néven futnak.

Az egyik, amit tényleg a gyerekek használnak, tegnap este eldugult. Szerencsére csak kicsit hányt Bakka (túl sok a részlet, elnézést), így nem túl gusztustalan a dolog. Mondjuk jóindulatú a csésze és a cső is, mert a perem szélénél megállt a víz, sőt ma reggelre le is ment rendben a nagyja, illetve nem a nagyja, hanem a leve, de ez már tényleg mindegy. Utasítottam a gyerekeket, hogy ne használják azt a WC-t.

A másik WC, nos a másik WC ma délelőtt meg eldugult. Itt sem drámai a helyzet, mert nem öntött ki, de nem megy le, aminek el kellene tűnnie.

A WC pumpát, amit az előző lakók kedvesen ránk hagytak, azt kidobtam.

Úgyhogy most az a terv, hogy először is lepihenek egy kicsit, aztán elmegyek WC pumpát venni, aztán elviszem a gyereket zongorára és dzsudóra, majd hazajövök pumpálni egy kicsit a WC-t.

És azt hiszem, egy kicsit beszélgetnem is kell majd velük…