Ma rájöttem, hogy teljesen rosszul menedzselem magamat. A következő dolgot kell csinálnom, hogy sikeresnek gondoljanak az emberek:
Minden lehető alkalmat meg kell ragadnom, hogy MONDJAM, mennyire sokat dolgozom. Mert rengeteg munkám van. MERT SOKAT DOLGOZOM. Tegnap éjszaka is éjjel 3-ig dolgoztam. Most teljesen mindegy, hogy definíció szerint elalszom már este 8-kor, mert csak mondogatnom kell... És mert sokat dolgozom, nincs egy cseppnyi szabadidőm sem. Nemcsak szabadidőm nincs, de ez a blog sincs. És a gyerekeimre sincs időm, mert OLYAN SOKAT dolgozom. És azt is mondanom kell, hogy nem is emlékszem, mikor volt utoljára szabad hétvégém, mert ANNYIRA SOK A MUNKÁM.
Soha semmilyen feladatra nem szabad mosolyogva mondanom, hogy persze megcsinálom, hanem azt kell mondanom, lehetőleg egy nagy sóhaj kíséretében: Nem tudom, hogyan fogom beszorítani a sok munkám közé, de persze majd megcsinálom. Legfeljebb ma éjszaka sem alszom. És amikor a határidőt nem tartom be, akkor megint csak azt kell mondanom, hogy NAGYON SOK A MUNKÁM. És gyerekeim vannak. És a szüleim már 90 évesek is elmúltak.
És mindig úgy kell csinálnom, mintha rohannék: Semmire sincs soha időm, mert, igen, rengeteg munkám van. Azt sem tudom, hol áll a fejem. És sóhajtozni fogok: Mert nem hiszem, hogy van ember, aki ilyen sokat dolgozik, mint én. Mert ennyi munkája nincs senkinek. MERT EMBERFELETTIT VÉGZEK…
Sok a munkám. Vagy ezt mondtam már?
Viccen kívül: Miért gondoljuk erre, hogy TÉNYLEG sok a munkám? És miért nem azt, hogy TALÁN NEM JÓL OSZTOM BE AZ IDŐMET???
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
11 megjegyzés:
Mert az hogy sok a munkám, az nem rajtam múlik, csak szenvedő alany vagyok... ha bevallom hogy valójában én osztom be az időmet, akkor már egyém a felelősség, és az kemény dolog....és nem népszerű....
Tökéletes válasz Szildától:)
ez nagyon tetszik, én is kipróbálom!
Lefogadom, hogy Neked is van egy (vagy több) olyan munkatársad/ismerősöd, aki hihetetlen jól adminisztrálja, hogy egész nap b.ssza a rezet... :D
nem tudom, miről beszélünk, mindenki tudja, hogy a tanárok csak heti 22 órát dolgoznak, meg két hónap nyári szünet is van. te meg még kevesebbet, nem? szóval, milyen sok munka? :-))))
Én kifexek azoktól akik ezt mondogatják!Tuti hogy azt az energiát amit ennek a mondogatására fordítanak másra használnák már rég végeztek volna a sok munkájukkal!AMÚGY PECH DE AZ IDŐMET ÉN SEM JÓL OSZTOM BE!:o)
Nekem is van egy ilyen "sok a munkám" ismerősöm. A sok "munkája" miatt nem lesz soha a jó barátom... mert ugye nem ér rá és mert ezt én hallgatni sem bírom.
Egy kedvenc alesetem itt benn az irodában, aki az egyébként munkakörébe tartozó feladatokat hárítja el azzal, hogy "erre már nem érek rá, így is túl sok a munkám." És 5.00-kor úgy húz ki az épületből, mint a szél.
Írországban ezt nagyon magas szinten űzik.
De kis helyesbítés:
Az extra feladatokat elfogadod, de úgy hogy azt mondod, majd átprioritzálod a feladataidat és egy olyan határidőt nevezel meg, ami legalább 2 extra hetet biztosít az amúgy fél órás feladatra.
Persze a kollegákkal a reggeli és az ebéd marad. Itt nagyon sok munkahelyen van kantin (így írják?), ahol reggelit is szolgálnak fel. Meleg reggelit, és van tea szünet is kétszer... Lényeg, hogy a prioritások a helyükön legyenek.
pelikán, szerintem ez a normális!
Hozzászólnék bővebben, de én TÉNYLEG NEM ÉREK RÁ, még annyi de annyi dolgom van... mert most is netezek ahelyett, hogy végre nekiállnék...
Megjegyzés küldése