Autó II.

Nyilvánvaló tény, hogy a héten nincs kedvem a címekkel babrálni.

Régebben a gyerek egyik kedvenc elfoglaltsága volt, hogy hazaérkezés után engedélyt kértek, hogy visszaülhessenek az autóba játszani. Miután néhányszor elszállt emiatt az akkumulátor, megtiltottuk nekik. Sokáig nem is volt téma az autó. De tegnap a lányok engedélyt kértek, hosszú idő után először, hogy kuckózhassanak az autóban. Megígérik, hogy kuckózni fognak csak, nem piszkálják a kapcsolókat. Úszom a munka árjával, így azt gondoltam, miért is ne. A lányok kimentek. Én leültem dolgozni.

Mondjuk, nem panaszkodhatom, mert tényleg nem piszkáltak a kapcsolóhoz.

Én meg nem izgultam, mert csöndben voltak. (És ez most nem csak egy olyan mellékes kifejezés. Mert a lányok közös játékát általában veszekedés és sivalkodás kíséri.)

Mikor meguntam a munkát, gondoltam, megnézem, mit is csinálnak a nagy csöndben.

Sok mindenre fel voltam készülve, csak a látványra nem, ami fogadott.

Mert nem, nem kapcsolgatták a gombokat, HANEM ANYASZÜLT MEZTELEN UGRÁLTAK AZ AUTÓM TETEJÉN.

Természetesen volt teljesen logikus magyarázatuk: 1) Melegük volt. 2) És nem ugráltak, hanem az autó csomagtartóját akarták bezárni. Alulról nem érték el, gondolták megpróbálják felülről.

Este elkapott a szomszéd, hogy láttam-e meztelenül játszottak a gyerekek a kertben. Először azt hittem, mondja Béla-a-szomszéd, hogy testszínű ruha volt rajtuk.

Mit mondjak, Béla?

AZ VOLT RAJTUK. TESTSZÍNŰ RUHA!