Nem szoktam gyakran dicséretet kapni a munkámmal kapcsolatban. A főnököm inkább szapul. A diákok néha megköszönnek dolgokat.
De most kaptam olyat, mint még soha!
Egy diák megkeresett, hogy szeretné, ha témavezetője lennék a Phd kutatásának. Ez nagyon komoly kapcsolat, nem szoktam fűnek-fának kötélnek állni. Nem akarom, hogy könnyű nőcskének gondoljanak. De mivel érdekelt a témája és elég ügyesnek is ismertem meg ezt a diákot, nem haboztam ezt a tudomására hozni, és elvállalni a témavezetését.
Aztán ő is megindokolta, miért engem választott: „Mert te vagy az egyetlen tanár, akitől nem ugrik görcsbe a gyomrom, ha beszélnem kell vele.”
Kell ennél nagyobb dicséret nekem?
Persze, hogy nem…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Ez tökéletes:)Kíváncsi vagyok a témára:)
Hűűű, tudhatsz valamit.
Na most már igazán kíváncsiak vagyunk a témára ami ennyire felcsigáz téged is.
én is így választottam a konzulensemet, és nem is volt semmi gond, sem a közös munkával, sem a jeggyel. :)
na de komolyan:
ilyen tanárból kellene több, sokkal több, alap, közép és felsöfokon. a többi meg menjen nyugdíjba.
Ugyanezen egyetem ugyanezen karjának ugyanezen szakján többek között a témavezetőm miatt döntöttem 3 hete úgy, hogy (bár minden tárgyam rendben van) nem végzek ebben a félévben BA-n. (Gyomorgörcs, idegbaj, minden megvolt... :))
Szóval.. gratulálok!! :)
nem kell:)
Ez igen, tapstapstaps!
:))) akit a virágok szeretnek, rossz ember nem lehet :)))
Megjegyzés küldése