Jól kevertem a kártyáimat, így pénteken az apjuk ment a két nagyért. Míg én itthon ZK-val
Amikor szállnak ki az autóból, láttam rögtön, hogy Papika feje kicsit nagyobb a szokásos péntek délutáninál, és azt is láttam, hogy a fiam szemei kisírtak.
DE AZT IS, HOGY VALAMI FITYEG PEPE NYAKÁBAN.
…
De csütörtök estétől kell kezdenem.
Az egész este egy nagy vitával telt, mert, hogy könnyítsen az iskola a pénztárcánkon, a tanító nénik hazaküldték az értesítést, hogy pénteken Luca- vásár lesz a suliban. A gyerek csak annyi pénzt vigyen be, amennyit el is költhet, szólt a szigorú tanári utasítás.
Nyilván mi nem figyeltünk oda, hogy mi is ez a vásár, de így utólag az derült ki, hogy az osztályok csinálnak mindenféle apróságot, amit aztán a gyerekek megvesznek egymás között. Nyilván osztálypénz lesz belőle. Meg talán tanítják a gyerekeket pénzt kezelni?
Nem tudom, de nem is ez a lényeg most.
A lényeg az volt csütörtök este, hogy fogalmunk sem volt, mennyi pénzt küldjünk az iskolába a gyerekkel. Én 1000 ft gondoltam, A. 500-at. Így felhívtuk a referenciacsoportként működő barátnőmet, akinek a lánya másodikos ugyanabban az iskolában, hogy adjon utasítást, mennyi pénzt is vigyen Pepe a suliba.
500 forintot.
Rendben. Legyen annyi.
Pepe viszont nem volt boldog. Nagyon nem volt boldog a döntéssel. MERT A YIN és YANG nyaklánc eleve 550 ft. Ha ő csak 500 forintot kap, akkor 1) nem tud semmit sem venni a Luca-vásáron; viszont 2) A NYAKLÁNCOT SEM TUDJA MEGVENNI, MERT AZ TÖBBE KERÜL, MINT AMENNYI PÉNZT KAPOTT.
Szó-szót követett, nem akarok senkit jobban untatni, mint amennyire feltétlenül szükséges, a fiam kisírt még 350 forintot az apjától.
Az előre megbeszélt terv az volt, hogy 300 forintból vesz valamit az iskolai vásáron, a többiből pedig megvásárolja magának a láncot.
Ez volt a terv.
A valóság viszont az lett, hogy péntek délután 3 órakor a gyerek egy fillér nélkül jött ki az iskolából, mert elverte az összes pénzt a Luca-vásáron.*
A férjem olyan apróságot nem vesz észre, hogy bőgve jön a gyerek ki az iskolából. Így csak a parkolóban tűnt fel neki, hogy valami nincs rendben. Pepe vázolta a helyzetet. Mire a férjem, és most a saját szavait idézem: „Megszántam, de nagyon.”**
Rögtön adott Pepének pénzt, aki végre megvehette magának a láncot.
És mi lezárhatjuk a témát. VÉGRE.
Tanulság, több is van.
1. Azt hiszem ez volt az első és utolsó alkalom, amikor beleszóltam, mit is vesz a gyerek a zsebpénzén. Mert ezt cirkuszt nem csinálom végig még egyszer.
2. Ha kábítószert vesz, legfeljebb én is belövöm magamat.
3. Tisztán látszik, hogy a következetlen szülőknek igazán ambiciózus gyerekük lesz. Aki tudja, hogy ki kell tartania, és akkor eléri, amit akar. Inkább előbb, mint utóbb…
* Valójában annyira helyes volt, mindenkinek vett valami ajándékot. A lányok nyakláncokat kaptak. Mi pedig gyertyatartót. És könyvjelzőt. Aztán vett olyan tárgyakat is, amit a barátai osztályában csináltak. Így lett Borikától karácsonyi poháralátétünk. És ez is olyan kedves volt tőle…
** Most abba ne menjünk bele, hogy én vagyok a fejben-gyenge a családban, mégis én tudtam napokig ellenállni a hisztinek, a férjem meg pár pillanat alatt összeroppant. Mert a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy pénteken én is megvettem volna a láncot, ha kell, ha nem kell a fiamnak. A terv szerint, ha nem akarta volna felvenni, akkor a torkán nyomom le. Upsz. Ezt kimondtam hangosan?
MERT ELEGEM VOLT A CIRKUSZBÓL.
Most jobb.
4 megjegyzés:
A pornóújságoknak meg majd örül A.
Edes, vett mindenkinek ajandekot es a Borikatol is poharalatetet, ez majdnem karitativ cselekedet, nem? Elkapta a karacsonyi ajandekvasarlas szele, ez azert nagyobbakkal is elofordul.
Ne aggódj, mi is beszívtuk. Borika is kapott 500 Ft-ot és a biztonság kedvéért bevitt még 1000-t a zsebpénzéből. Ez csak akkor derült ki, amikor nem fért el az asztalán a cucc. ja, és _természetesen_ van már YinYang nyaklánca ÉS egy zodiákos IS.
:-) úgy tűnik ez a lánc valami iskolai divat...
Megjegyzés küldése