2008. december 1., hétfő

Játék vagy szemét?

Szemét!

Van egy kis privát hagyományom decemberre.

Hihetetlenül romantikus. És semmi sem jelzi jobban a Karácsony közeledtét, mint az irányú erőfeszítésem, hogy a szemétdombonkunk a gyerekszobában ne csak rendbe rakjam (értsd: a dobozokba dobáljam) a gyerekek 2,342,222 db játékát, hanem megpróbáljak néhány tucatnyi, kilónyi, zsáknyi szeméttől, bizbaztól valójában meg is szabadulni.

Nyilvánvaló, hogy ez egy olyan tevékenység, amit a gyerekek jelenléte nagyban gátol, hiszen minden műanyag vacak, életük értelme. Ami nélkül sohasem lehetnek boldogok. Amivel minden nap minden órájában játszanak.

Hogy mi ez?

Hát ezt ők sem tudják. De játszottak vele. Mikor is? Hát a múltkor. Valamikor.

MOST MIÉRT TESZEM TÖNKRE AZ ÉLETÜKET?

Szóval napok óta csempészem ki a szajrét a szobájukból pakoolom a szobájukat.

Van egy nagy adagnyi játék, amivel sosem játszottak, és ezért nagyon jó állapotban vannak. Ezeket el fogom ajándékozni.

Aztán volt több zsáknyi szemét. Tönkrement. Eltört. Sosem tudtuk, mi is az valójában. Ezeket kidobtam.

És ma délelőtt célegyenesbe fordultam.

A megmaradt rengeteg kacatot értékes játékot a szoba közepén felhalmoztam. Szétszortíroztam. És visszapakoltam a polcokra.

A megmaradt szeméthalmot pedig a kukába gyömöszöltem.

Aztán leültem egy percre a szobájukban, hogy élvezzem a művemet.

És régen éreztem ilyen jól magamat a gyerekszobában.

És régen voltam ennyire beszarva, hogy mi lesz ma délután, miután hazajönnek a gyerekek…

Lehet, hogy költöznöm kell…

7 megjegyzés:

yko írta...

Hát nem lesz könnyű estéd!:)
De például,mondhatnál olyat,a Mikulás előre küldte az angyalait, hogy a rendetlen gyerekeknél csináljanak rendet,mire ő megérkezik...és majd te is hiányolj valamit,amit te se találsz. :)

Névtelen írta...

Ilyen volt már nálunk is, és tartottam attól, hogy mi lesz ha...
Észre sem vették, hogy hiányzik valami. Csak örültek, hogy jé milyen szép rend van... Kb 10 mp-ig. De nem sűrűn játszom ilyet a szobájukban :)
Anna

Gabóca írta...

Nálunk is van ilyen (most nagyon aktuális) de a gyerekek 3 hónap távlatában simán elkezdik keresni azt a kis mütyürt. 'Tudod Mami, azt amelyiknek csak fél lába van és ...'
Szóval én a nagy balhé elkerülése végett a kiszortírozott (nem a teljesen széttört) játékokat még vagy egy fél évig parkoltatom egy zsákban a lépcsőházban. A gyerekeknek még egyszer sem tünt fel mi is az a csomag ott! :)

Kiddy írta...

Hmmm... Ezt anyum akkor csinálta meg, amikor 15 éves voltam. Csak arra mentem haza, hogy két, egyenként kb. 200 literes szemeteszsák figyel a szoba közepén, megtömve rengeteg cuccommal. Én vihettem le. És még időt sem kaptam, hogy átnézzem. Utólag kiderült, hogy benne volt a szocreál elsős olvasókönyvem (az egész városban mi voltunk az egyetlen és utolsó osztály, akik abból tanultunk) mindkét kötete, meg a kedvenc felfújható macskám.
Sosem bocsátom meg!!!

noi írta...

Én máig nem hevertem ki, hogy jóanyám a házunkban lakó hangmérnöktől kapott (gondolom hang-, de az is lehet, hogy film-)szalagokat legalább harminc évvel ezelőtt kidobta. Két tekercs volt, a húgomé meg az enyém, egy fekete és egy barna. Az egyik szélesebb volt, de már nem emlékszem, melyik... És ezt most már sohase fogom megtudni!!!

Daniella írta...

jaj ez a sok trauma. szerencsére egyelőre itt még nincs nyoma a dolognak. de lehet, hogy tényleg a mikulás volt...

Borsneni írta...

hajra! irigyellek! nagy munkan vagy tul. en el sem tudom kepzelni, hogy fog kinezni a gyerekszoba, ha tobb lakoja lesz, mar most katasztrofa. :)