Karácsony

Év elején az első szülői értekezleten, amire persze A. ment el (mondjuk nagyon csinosak a tanító nénik, így nem nagyon panaszkodott…), ahol felhívták a figyelmünket az üzenőfüzetre. Amit minden nap meg kell nézni.

Így is tettem.

Elég hamar észrevettem, egy beragasztott papírdarabot, amin a „hiányokat” vezették a tanító nénik. Azaz, hogy mikor mit NEM vitt magával a gyerek az iskolába.

Miután az esetek 99%-ban én pakolom a gyerek iskolatáskáját (igen, tudom, neki kellene), nagyon büszke voltam rá, hogy a hiányokat listázó napló üres maradt jó sokáig.

Aztán egyik este A. pakolta be a gyerek táskáját.

Csak a környezetismeret könyv és füzet maradt itthon.

Amiért Pepe letolást kapott.

Szokás szerint a szívemre vettem. Aminek hangot is adtam. Szerencsére Pepe is jelen volt a szóváltásnál, aki rögtön megvigasztalta a papáját, hogy „nem baj, Papika, ne aggódjál, mindenkivel előfordulhat ez”.

Ebből a történetből tudom, hogy yko-nak tényleg igaza lehet: a gyerekek nem a tökéletességet várják tőlünk.

Igen, az ablak koszos maradt.

Viszont a madarak még élnek!

Boldog Karácsonyt! Jó pihenést!