2008. december 5., péntek

Mikulás

A postásunk úgy néz ki, mint egy kiöregedett rocker. Egy igénytelen, piszkos kiöregedett rocker, hogy részletezzem. Kopasz, de hosszú haja van. Ha értitek, mire gondolok. Elől, felül kopasz. Oldalt és hátul pedig hosszú. De úgy igazán hosszú hajra gondolok. Derékig érő hosszúra. Motorral jár, de ennek csak addig volt jelentőse, míg Pepe kicsi volt. Akkor rendszeres délelőtti program volt, hogy vártuk a postást. Illetve a postás motorját. Határozottan jóban voltunk vele. Már csak érdekből is. Hogy megengedje Pepének, hadd nyomogassa a motor gombjait. A postás cserébe mindig oda adta a leveleinket. ÉS AZ AJÁNLOTT KÜLDEMÉNYEKET IS.

Mióta Pepe kinőtt a postás motorjából, más idők járnak. És határozottan nem kedveljük a postást. Annyira nem kedveljük, hogy utáljuk. Mert leszokott róla, hogy becsöngessen hozzánk. És személyesen adja át azokat a küldeményeket, amik nem férnek el a postaládánkba, vagy amiket nem dobhat oda be. Mert, mondjuk, alá kell írnom egy papírt, mikor átveszem. Inkább bedobja a céduláját. És én meg mehetek a Postára átvenni a küldeményt.

Azt hiszem, hogy a Magyar Posta az az állami intézmény, amit a leginkább utálok. És ami ellene nyíltan szoktam uszítani. Mert, hogy vegyük a mi postánkat. Ami kb. akkora, mint egy kisebb WC. És az alkalmazottak nagy százaléka funkcionális analfabéta. Nem mintha gondom lenne a funkcionális analfabétákkal, de… De, jut eszembe Mikulás a mai címünk. Megpróbálok akkor a tárgyra tartani.

Szóval szerda nagy nap volt.

Először is, mert reggel becsöngettek a Posta csomagküldő szolgálatának az embere és beadott egy csomagot. Amiért így nem kellett lefáradnom a Postánkra.

Másodszor, pedig délután a saját postásunk is vette a fáradtságot, hogy letámassza motorját és becsöngessen. Hogy átvehessem az új személyi igazolványomat.

MEG PERSZE AZÉRT, MERT AKART VALAMIT!

Postás: Nem akarnak egy élő Mikulást szombatra a gyerekeknek?
Én [gondolkodás nélkül, mert nem hiszek az élő Mikulásokban]: Nem köszönjük.
Postás: Szerény személyemben sem?

Mert úgy tűnik a postásunk nem csak egy slampos, kiöregedett rocker. Hanem van egy másodállása is.

Ő A MIKULÁS!

De nem kértem a szolgálatait…

6 megjegyzés:

Pelikán írta...

Daniella,
Szigoru vagy szegeny postassal :-), gondolj arra, hogy a gyerekek szocialis erzekenysegenek fejleszteseben mielyen jelentos szerepet kaphatna egy lepattant, bagoszagu, undi Telapo.... Brrrrrr

arabeszk írta...

Itt cseszted el! No csomag és ajánlott küldemény a köv. 5 évben.

Julis írta...

nálunk a postás biciklivel jár és nő. amíg hozta a CsP-t, addig mindig be tudott csöngetni, akármilyen küldeménnyel. amióta nincs CsP, csak értesítőt dob be, akár itthon vagyunk, akár nem. sose ajánlotta fel, h ő legyen a Mikulás :D

Névtelen írta...

A Magyar Postát fel kellene gyújtani, ha leégett, felszántani és sóval behinteni.

Ettől függetlenül aranyos sztori... =D

HJuice írta...

A férjem is egy "kiöregedett" (?) rocker - lenne, ha most nem lenne egy punkzenekara (amit egy korai kapuzárási pánik hívott életre szerintem).

És a szomszéd kislány, aki 6 évesen rettegett az akkor 20 éves rocker fiútól, ma a bébiszitterünk, pedig már rég máshol lakunk. :D

PS: Én a kopaszodás első fázisában rövidre vágtam a haját, hogy egy percig se viselje az Általad vázolt borzasztó frizurát...

Daniella írta...

:-)