Ne lopj!

Fogalmam sincs, hány éves lehettem, de biztos nem jártam még iskolába, amikor anyukámtól elloptam két darab ötszázast. Nem a táskájából vettem ki, hanem a könyvespolc alsó fiókjából, ahol a félretett pénzét tárolta.

Először Csongoréknál dicsekedtem a szerzeményemmel, majd átmentem Zsoltiékhoz, és ott mutogattam a két papírpénzt. Zsolti mamájának, Magdi néninek persze gyanús lett a dolog, és szólt anyukámnak. Aki aztán szólt apukámnak. Aki egy pálcával kegyetlenül elvert.

Ez nem jelentette azonban a lopós korszakom végét, mert utána még Évikétől is elloptam valami játékot, de az anyukája nagyon rutinos pedagógusként kezelte az ügyet. És mondta nekem, hogy „ biztos csak játszani szerettél volna vele, ha már meguntad majd add vissza”. Úgyhogy visszaadtam.

Azóta nem lopok.

***

Tegnap reggel még félálomban voltam, amikor hallottam, hogy A. elég idegesen beszél Pepével. „Honnan van ez?” „Kitől?” „Mikor?” „Menj fel Mamikához, mondd el neki is.”

Tudom, hogy a férjem nem biztatja feleslegesen a gyerekeket, hogy költsék fel reggel az anyjukat. Nyilván történt valami.

Történt is.

Pepe ellopott anyukámtól egy tízezrest. Nem a táskájából vette ki, hanem a könyvespolc alsó fiókjából, ahol a félretett pénzét tárolja az anyukám.

MERT AZ ANYUKÁM LASSAN TANUL!

Jó néhány napja már a fiamnál volt a pénz, BÁR AZ ANYUKÁMNAK NEM TÜNT FEL A HIÁNYZÓ PÉNZ. MERT EGY KISNYUGDÍJASNAK 10000 FORINT KARÁCSONY ELŐTT CSAK APRÓPÉNZ…

Mégis lebukott a fiam, mert az még nem volt gyanús az apjának, amikor vasárnap este kérdezte tőle, hogy egy egyes és négy nulla az mennyi pénz, de az már igen, amikor hétfőn reggel a kisautóival a pénzt is el akarta vinni az iskolába gyerek.

Nem, nem vertük meg Pepét. Csak elmagyaráztuk neki, miért helytelen, amit tett. Nem mintha nem tudta volna.

Utána, mert a fiam élete szörnyű igazságtalanságokkal van kikövezve felajánlottuk neki, hogy ezentúl kaphat heti zsebpénzt.

Mert, ahogy mondtam, a fiamnak szörnyű élete van. És nekünk meg valószínűleg a szülés alatt kivették az agyunk nagy részét.

A pénzügyi részletek kidolgozására kértünk néhány nap haladékot a gyerektől. Szerencsére Pepe kész a jövő hétig várni…

MERT RENDES A FIAM.

Folyt. köv.

PS: Tegnap este visszavittük az anyukámnak a pénzt. Újra megbeszéltük Pepével, miért volt helytelen, amit tett. Hogy reagált Pepe a prédikációra? Azt mondta: „Senki sem tökéletes. Mindenkinek van valami hibája.” Az anyukámmal LEHET, hogy röhögtünk ezen. Ha így tettünk volna, azt nem kellett volna…