Fogalmam sincs, hány éves lehettem, de biztos nem jártam még iskolába, amikor anyukámtól elloptam két darab ötszázast. Nem a táskájából vettem ki, hanem a könyvespolc alsó fiókjából, ahol a félretett pénzét tárolta.
Először Csongoréknál dicsekedtem a szerzeményemmel, majd átmentem Zsoltiékhoz, és ott mutogattam a két papírpénzt. Zsolti mamájának, Magdi néninek persze gyanús lett a dolog, és szólt anyukámnak. Aki aztán szólt apukámnak. Aki egy pálcával kegyetlenül elvert.
Ez nem jelentette azonban a lopós korszakom végét, mert utána még Évikétől is elloptam valami játékot, de az anyukája nagyon rutinos pedagógusként kezelte az ügyet. És mondta nekem, hogy „ biztos csak játszani szerettél volna vele, ha már meguntad majd add vissza”. Úgyhogy visszaadtam.
Azóta nem lopok.
***
Tegnap reggel még félálomban voltam, amikor hallottam, hogy A. elég idegesen beszél Pepével. „Honnan van ez?” „Kitől?” „Mikor?” „Menj fel Mamikához, mondd el neki is.”
Tudom, hogy a férjem nem biztatja feleslegesen a gyerekeket, hogy költsék fel reggel az anyjukat. Nyilván történt valami.
Történt is.
Pepe ellopott anyukámtól egy tízezrest. Nem a táskájából vette ki, hanem a könyvespolc alsó fiókjából, ahol a félretett pénzét tárolja az anyukám.
MERT AZ ANYUKÁM LASSAN TANUL!
Jó néhány napja már a fiamnál volt a pénz, BÁR AZ ANYUKÁMNAK NEM TÜNT FEL A HIÁNYZÓ PÉNZ. MERT EGY KISNYUGDÍJASNAK 10000 FORINT KARÁCSONY ELŐTT CSAK APRÓPÉNZ…
Mégis lebukott a fiam, mert az még nem volt gyanús az apjának, amikor vasárnap este kérdezte tőle, hogy egy egyes és négy nulla az mennyi pénz, de az már igen, amikor hétfőn reggel a kisautóival a pénzt is el akarta vinni az iskolába gyerek.
Nem, nem vertük meg Pepét. Csak elmagyaráztuk neki, miért helytelen, amit tett. Nem mintha nem tudta volna.
Utána, mert a fiam élete szörnyű igazságtalanságokkal van kikövezve felajánlottuk neki, hogy ezentúl kaphat heti zsebpénzt.
Mert, ahogy mondtam, a fiamnak szörnyű élete van. És nekünk meg valószínűleg a szülés alatt kivették az agyunk nagy részét.
A pénzügyi részletek kidolgozására kértünk néhány nap haladékot a gyerektől. Szerencsére Pepe kész a jövő hétig várni…
MERT RENDES A FIAM.
Folyt. köv.
PS: Tegnap este visszavittük az anyukámnak a pénzt. Újra megbeszéltük Pepével, miért volt helytelen, amit tett. Hogy reagált Pepe a prédikációra? Azt mondta: „Senki sem tökéletes. Mindenkinek van valami hibája.” Az anyukámmal LEHET, hogy röhögtünk ezen. Ha így tettünk volna, azt nem kellett volna…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Nem csak anyukád tanul lassan... Múlt vasárnap az orrod előtt kotorászta ki azt a pénzt a fiókból:-)
De nem akkor vitte el...
Jja, bocs, viszont lehet, hogy én is hibás vagyok. Tőlem is kérdezgette, hogy az egy 1-es és a 4 nulla sok pénz-e, de én azt mondtam, nem.
Tetszik a hozzaallasotok!!!
En eleg sokaig voltam bolti tolvaj, a zold papiros gesztenyepure volt a kizarolagos zsakmany. Mar nem is ertem, hogy miert, mindenesetre nem lett bunozo belolem...
Hát nem jár hittanra ez a gyerek???
úgy tűnik a három hónap hittan még a géneket nem tudta felülírni...
Megjegyzés küldése