2008. október 3., péntek

Gyerekbetegségek

Az én gyerekeim szoktak betegek lenni. Nyáron kevesebbet. Télen többet. Volt olyan betegség, ami hetekig, hónapokig pattogott közöttük. ZK pont 10 napos volt, amikor azon csodálkoztunk, hogy folyhat ennyi takony egy ilyen kis gyerekből. Szoktam homeopátiás szerekkel gyógyítani őket, de valamikor gyógyszert kapnak. Sőt, továbbmegyek, antibiotikumot is kaptak már. Többször, mint szerettem volna.

És elárulok még egy titkot: Nem érzem, hogy bármit is elrontottam volna. Vagy rosszul csináltam volna. Vagy a kötelező védőoltások miatt van. Vagy a nem kötelezők miatt, amiket mégis beadattam. Vagy azért, mert nem szedjük a legújabb csodaszert, ami minden kór ellen megóvja a gyereket. Vagy azért, mert túl sok csodaszert szedünk. Vagy, mert nem eszik meg a spenótot és a sóskát. Mert megeszik. (Jó, most kicsit túlzok…) És mindennap esznek gyümölcsöt is.

Nem élem meg személyes kudarcként, hogy beteg a gyerek. Mert amikor megszülettek, arra gondoltam, hogy legjobb tudásom szerint vigyázok rájuk felnőtt korúkig. És nem arra, hogy minden betegségtől megóvom őket.

Nem gondolom, hogy az én hibám, ha beteg a gyerek. Vagy azért beteg, mert nem vigyáztam rá eléggé. Vagy, hogy bármiképpen minősíteni engem, mint anyát az a tény vagy szám, hogy a gyerekek hányszor és milyen betegséget kaptak el. És, hogy hány antibiotikum kúrán vannak túl.

Mert a gyerek dolga, hogy átessen a gyerekbetegségeken.

Persze nagyon irigyellek téged, akinek a gyereke még sosem volt beteg. Jó, neked! Nem cserélünk? Úgy értem, gyerekeket.

Hogy éppen most jöttök a kórházból, mert a gyerek egy duplo-kockát dugott fel az orrába. Hoppá!

Hogy nem azért hányta össze az autódat, mert beteg. Mert nem beteg, csak romlott csirkét kaptatok az étteremben és attól lett rosszul.

Hogy sosem lázas. Csak esténként. És azt is csak ritkán. A láz nem betegség, igaz? Pláne nem, ha kevesebb, mint 24 óráig tart. És ha senkinek sem szólsz róla.

Hogy semmi baja sincs a gyereknek, és ezért el is hoztad oviba? Akkor miért fekszik a sarokban? És miért zöld a színe? Úgy értem, a gyerekednek.

Hogy a krónikus fülgyulladás nem betegség? Hanem mi? Értem, krónikus fülgyulladás. Amire hajlamos a gyerek.

Hogy sosem szokott folyni az orra. Elhiszem! De akkor mit törölt most a ruhám ujjába?

Hogy miért köhög? Ki hallotta, hogy köhög a gyerek? Amikor velem van, és mindig velem van, sosem szokott köhögni! Soha!

Persze nyilván definíciós problémáról van szó, és én nem tudom jó, mi is a betegség. És különben is egy paranoiás anyuka vagyok.

Ne is vegyétek figyelembe, amit mondok.

1 megjegyzés:

noi írta...

Hú, ki borított ki ennyire? Akkor írok két vidámat! 1)A családi túrázásokhoz: mi is megpróbáltuk, az Állatkertig egy vaklármával és egy hányással el is jutottunk, viszont most először a hányás nem a cél előtt két méterrel történt, hanem már nyitott ajtónál, kifelé! Úgyhogy a legjobb úton vagyunk, nemsokára irány Sopron! 2)Ez a múltkorihoz kellett volna: a 3 nagy megkért, hogy inkább úgy csináljam a tejbegrízt, mint az oviban/suliban, mert abban van galuska!