2008. október 27., hétfő

Előítéletek

Bevezetés:

Elkészült a házunk festése. A hétvégén elkezdtük visszaköltöztetni a holminkat a garázsból. Pénteken este, illetve szombat reggel két csoportban a gyerekek is hazaértek.

Tárgyalás:

Nem szívesen írok az előítéleteimről. Mert az a tervem, hogy nagyon széles látókörű, tanult és toleráns asszonynak állítsam be magamat.

Most miért röhögtök?

Másrészt, mert akármilyen előítélet-rendszert dolgozunk ki a férjemmel, arra nézve, hogy mely társadalmi csoportot fogjuk ezentúl tervszerűen lenézni, hogy jobban érezzük magunkat (???), biztos, hogy rövid úton saját csapdánkba fogunk esni. És a zuhanás mindig gyönyörűen látványos…

Egy régi és elavult példa: Évekig „szórakoztunk” azzal, hogy az ezüstszürke Opelosokat szapuljuk. (Már nem tudom az előítélet forrását azonosítani. Hogy például miért nem a piros Suzukisokon köszörültük a nyelvünket…) Erről aztán egyik-napról a másikra leszoktunk. Mert A. megkapta az első céges autóját. Szerintetek ezüstszürke Opel volt? IGEN!

Egy új példa: Sosem tudtam hova tenni azokat a családokat, ahol a gyerekek egy múzeumban éltek. Nem nyúlhattak soha semmihez, nehogy eltörjék vagy összepiszkolják vagy leverjék vagy elszakítsák.

Ez az előítélet csak azért születhetett meg, mert eddig sosem volt frissen festett házam ÉS kis gyerekem egyszerre. De ennek is vége. Sőt arról álmodozom, hogy múzeumi kordonnal veszem körbe a házamat. Belülről. Hogy a gyerekek ne fogdossák a szép, új, fehér falaimat.

Sok éves átlagot nézve is, családi életünk elérte az abszolút mélypontot, amely tényt a számat leggyakrabban elhagyó mondatokkal tudom illusztrálni. A válogatás az elmúlt három nap termése reprezentálja. És nem véletlenül használok nagybetűket.

KÉRLEK SZÉPEN, NE NYÚLJON SENKI A FALAKHOZ.
NE FOGD MEG A FALAT!
FAL! VIGYÁZZATOK A SZÉP, FEHÉR FALAMRA.
FAL! FAL! FAAAAAAAAAAAAAAAAAAL!!!

És mert az utolsó pillanatban úgy döntöttük, halmozni fogjuk az élvezeteket, a nappali fenyőpadlóját is felcsiszoltattuk:

CIPŐVEL SENKI SEM LÉPHET A PARKETÁRA! SENKI SE MENJEN A NAPPALIBA! ITT NINCS JÁTSZÁS! FELFELÉ! MENJETEK INNEN!

És ami a férjemnél is kiverte a biztosítékot:

A FRISSEN CSISZOLT PARKETTÁM MINDENNÉL FONTOSABB NEKEM A VILÁGON!

Összefoglalás:

Van egy frissen festett házunk. Van frissen csiszolt parkettánk. Aminek eredményeként a családom életminősége erősen romlott.

PS: A falat már összekoszoltam. Saját kézzel. És a parkettát is megsértettem. És nem csak verbálisan…

8 megjegyzés:

noi írta...

Ez ugyan az előbbihez tartozik, de most egyszerre olvasom, úgyhogy ide írok. Réges-rég, kb harminc éve lehetett... Volt (szerencsére még van is) három unokatestvérünk, akik elég sokszor nálunk aludtak. Állandóan fönt voltak hajnalban (de tényleg hajnalban), és minket is mind fölköltöttek. Az egyikük most Daniella néven ír blogot. De nem vagyok kárörvendő!

Daniella írta...

az ág is húz téged, mert ahogy a nyárra emlékszem a gyerekeid közül néhány elég korán kelő...

Kiddy írta...

Mi is felújítjuk az egyik szobát. Még márciusban kezdtük. És - tádámm! - ma kezdjük festeni a falat. Már!
Ez a szoba 20 nm-es, és rumliszobaként funkcionált. Rennngeteg mindent kidobtunk, de még több minden megmaradt...
Egy ajtót is kicseréltünk, egy hónapja, azt én bontottam ki a két kezemmel, két napig... Aztán vakolás, meg a glettelés... Igen, elhúzódott, mert csak bizonyos hétvégéken értünk rá.
Most csináljuk folyamatosan egy hete, ja, hogy a Párom közben felmondott? Pff... No komment.
És ha készen lesz? Az még odébb van, mert kell padlószőnyeg is... De van az Embernek két keresztgyerkőce (6 és 3 évesek), lehet, hogy én is hasonló mondatokat fogok elejteni, mint te. =)
Cipővel, maszatos kézzel, étellel és itallal tilos lesz a belépés, érzem... =D Bár a falfesték dobozára azt írták, hogy mosható. Mármint a firkák lemoshatók. Utoljára 10 éve volt részem festésben, de az lement 2 nap alatt, mert nem mi csináltuk hobbiból (értsd: anyum és én), hanem fogadott "szakember", aki pofátlanul képes volt a milkalila falamra fehér búzavirágos meg pipacsos hengerlést applikálni, míg nem voltunk otthon. Egy 10 éves gyereknek...
Ajh, megyek teddizni. Piros-fehér lesz a fal! =P

zsé írta...

tudom, nincsenek még gyerekeim, így nem tudok együtt érezni Veled. nem akarok eleve szemét lenni, csupán reális, de ismerve ZK-t a fal és a padló 1-2 héten belül vissza fog térni eredeti állapotába. de ezt Te is tudod a szíved mélyén.

Doris írta...

Én a tapétámtól voltam odáig. Két szín, középen egy olyan csík izé, gyerekekkel, labdákkal. A kölykök egy hét múlva leszaggatták, összegányolták. Büntiből azóta is olyan. Megmondtam, addig nem tapétázok, amíg nem képesek vigyázni rá. Nnna. Nem mintha ettől jobban érezné magát az ember.

Daniella írta...

lehet, hogy nekünk is tapéta kellene...

tilia írta...

Nálunk is gyönyörű volt a fal 1 évvel ezelőtt. Vatta új. Aztán a kisasszony (most 2 évet) alkotó periódusába lépett - liberálisak vagyunk , egy faldarabot kijelöltünk a majdani gyerekszobában, hogy ha muszáj, akkor ott lehet esetleg. Fokozatosan, ám fénysebességel betelt valahogy az összes fal. Pedig nem hagyok elöl íróeszközt (hm, tudatosan legalábbis - de elég feledékeny vagyok). Aztán már csak a mi hálószobánk maradt. Hölgy egyik hajnalban átjött, majd gyanúsan nagy csönd volt egy félóráig, és mi boldogan csusszantunk vissza a szundiba, bár valahol szólt a kisagyamban a vészcsengő (vagy az ébresztőóra?). A leány megkaparintotta a tollat, amivel a fénymásolatot széljegyzeteltem (az ágyban, mert az asztal mellett már állandóan a klaviatúrára esett a fejem). Kettő négyzetméteres fekete golyóstoll freskó díszíti azóta a falat a hitvesi ágy mellett. Álomszép.

Daniella írta...

:-)
lefényképeztem az összes különböző száraztechnikákkal készült műalkotást, hogy megőrizzem az utókornak a gyerekek munkáit...