2008. október 21., kedd

Hogy mulatunk szombat este?

Hihetetlen szellemi magasságokba emelkedünk!

Parkolóházból állunk ki, ahol a lányok nagy kedvvel szoktak mindenféle furcsa hangokat kiadni, mert (számukra) érdekesen visszhangzanak a termek. Eddig csak artikulálatlanul üvöltöztek, de most Bakkának sikerült azt a kort elérnie, amikor semmi sem mulatságosabb, mint a kaka-viccek.

Bakka: ZK, mondjak egy vicceset?
ZK: Igen.
Bakka: Kaka. Kaka.
Bakka & ZK: Muhahahaha.

Nos, ez sikerült egy kicsit MÉG visszafelé fejlesztenie a lányomnak.

Állunk ki a parkolóházból a kölcsön autóval, aminek a működtetését még nem teljesen sajátítottuk el, így nem találjuk az egyik legfontosabb gombot. Amivel blokkolni lehet a hátsó ablakok emelését.

Bakka persze a saját gombját egy pillanat alatt megtalálta. Le is húzta az ablakot. És már kiabál is kifelé:

Bakka: Mell. MELL.
Bakka & ZK: Muhahahaha.
Bakka: Punci. PUNCI.
Bakka & ZK: Hahahahaha.
Bakka: Purci. PURCI.
Bakka & ZK: HAHAHAHAHA .

Őrült röhögés a hátsó sorokból.

Mert mi lehet ennél viccesebb???

Aztán kikanyarodunk az Alkotás utcába. És a villamosmegállóban várakozók „szórakoztatása” következik.

Bakka: ZK, mondjál valami vicceset!
ZK: Kaki.
Bakka [üvöltve]: KAKI. ARIEL KAKIJA.
Bakka & ZK: HAHAHAHAHA .

Aztán A. felhúzta az ablakot.

És vége lett a nevetésnek. Következett a hiszti. Hogy ki foglalta el kinek a karfáját…

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Bocsánat, de annyira megnyugtatóak a történeteid. Megnyugtatnak, hogy nem vagyok az egyedüli a világban, akinek a gyerekei ezzel szórakoznak. És viccesnek találják...

zsé írta...

boldog vagyok, h nevelésem lassan kezd beérni. a kakás vicceken mind a mai napig tudok röhögni.

Sziltó írta...

Ahányszor visszaolvasom ezt a bejegyzést könnyesre röhögöm magam! Színvonalas vagyok :)

Virág írta...

Ki az az Ariel?