2008. október 16., csütörtök

Nem is tudom, hol kezdjem,

de visszatérünk a szokásos jelentéktelen ügyekkel kapcsolatos nyavalygásaimhoz.

Félek a kutyáktól. És nem is igazán szeretem őket. Jó, nem annyira, hogy nyíltan uszítsak ellenük, csak annyira, hogy lehetőség szerint kerüljem őket.

(Jó, persze, a TE kutyádtól nem félek, és szeretem is. Mert olyan édes. És olyan példásan viselkedik. És igen, elhiszem, hogy érti a beszédet. Sőt még beszélni is tud…)

Nyilván adódnak olyan helyzetek, amikor nem tudom elkerülni a kutyákat. Amikor egy parkban rohannak felém. Vagy az utcán odajönnek hozzám és felugrálnak rám.

Ilyenkor megtorpanok. És izgulni kezdek, mi is lesz.

Aztán megkeresem a gazdával a szemkontaktust és megszólítom: „Félek a kutyáktól. Megtenné, hogy visszahívja?” (Azért, hogy összekoszolja a ruhámat az eb, már nem is merek panaszkodni. Mert azt készségesen elismerem, az én hibám, hogy higomán vagyok.)

Szerintetek tíz kutyatulajdonos közül hány hívja vissza az állatot?

Kettő? Három? Nem tudom, de kevesebben, mint szeretném. (Sosem volt kutyám, csak a sötétben tapogatózom, de nem lehetne az állatot megtanítani, hogy, mondjuk, egy lábhoz vezényszóra visszamenjen külön kérés és rimánkodás nélkül a gazdájához?)

A gazdi inkább szóba elegyedik velem. És az alább felsorolt alaptémák közül hoz fel egyet vagy többet:

1. Nem bánt a kutya.
2. Sosem harapott meg még senkit.
3. Nagyon szereti az embereket.
4. Nem kell a kutyáktól félni.
5. Csak játszani akar.

Tudom, de nekem nincs kedvem se dumálni, se játszani…

Ma reggel ZK-val sétálva kutyás anyukával akadtunk össze. (Éles logikával azért gondolom, hogy anyuka, mert egy csecsemő volt a testére erősítve egy babahordozó segítségével.) Az anyuka beszélgetett valakivel, a kutyája viszont hozzám jött dumálni. Én a szokásos kommunikációs stratégiámat alkalmazom: „Félek a kutyáktól. Megtenné, hogy visszahívja?” Anyuka visszahívta? Megpróbálta. Kutya visszament? Nem. Anyuka nyitja a száját. És elővezeti a témáját: „Így a gyerek is félni fog a kutyáktól!”

Köszönöm! Ez most komoly segítség volt!

Mert a kutyákon kívül a másik kedvenc hobbim, hogy vadidegenekkel tárgyaljam meg, hogyan is neveljem a gyerekeimet…

PS: Ahogy mondtam sosem volt kutyám.
PPS: Igen, harapott meg kutya.
PPPS: Hogy a látókörömet szélesítsem, elolvastam Csányi Vilmos kutyás-könyveit. Bedobozoltuk a könyveim, így nem tudom idézni, azokat az érveket, miért is jó, ha az ember beszerez egy kutyát, MIUTÁN a gyerekek kirepülnek a családi fészekből, de AKKOR majd lesz kutyám. Mert egészségesnek tűnik…

4 megjegyzés:

arabeszk írta...

Véleményem szerint nem maguktól a kutyáktól kell félni, hanem a gazdáiktól. Mert olyan kutyákat és úgy tartanak, hogy a kutya nem hallgat rá. Én nem félek a kutyáktól, de amikor a minap az utcánkban egy argentin dog (http://hu.wikipedia.org/wiki/Argentin_dog) jött szembe póráz nélkül a járdán, a gazdája kb. 30 m-re lemaradva, én is odakiabáltam, hogy hívja vissza. Semmi. Erre átmentem az utca túloldalára, mire a gazdi mellettem elhaladva gúnyosan KIRÖHÖGÖTT.

w.m. írta...

5 kutyám van, de egyik kutyám sem megy oda idegenhez. ha idegen akarja megsimogatni őket, elhúzódnak. szerintem is a gazdától függ minden. és igenis tiszteletben kell tartani azt(okat), aki nem szeretik, ill. félnek a kutyától.

Daniella írta...

mert olyan gazdája vagy a kutyáknak, aki veszi a fáradtságot!

Eszter írta...

Hát, én nem félek a kutyáktól, de a gyerekem minden próbálkozásunk ellenére igen. Nagyon. Engem is ki tud akasztani a "nem bánt!" szöveg (amit szépen mondogat magának is a srác, ha kutyát lát, mert már annyit hallotta a gazdiktól, miközben mászik fel a nyakamba mint egy kis csimpánz...) Pontosabban az idegen kutyáktól fél, családtagok, barátok kutyáitól egyáltalán nem. A "kedvencem" egy pasi volt, egy böhöm nagy fekete keverékkutyával. Gyerek szalad előre, majd, amikor meglátja az egy méter marmagasságú ebet, rohan vissza hozzám. Fickó, amikor mellénk ér: csak nem a kutya miatt szaladtál vissza? Hát, miféle gyáva gyerek vagy te? - azt hittem fellököm... De azért az én tapasztalatom szerencsére inkább jó, a gazdik jórésze visszahívja, pórázra köti a kutyát, ha látja,hogy a gyerek kapaszkodik belém félelmében.