Bakka az óvodában II.

Bakka újra kezdte. Hogy mit? A hisztit. Nem tudjuk pontosan miért, mert nem teljesen világosak az üzenetek:

Én: Bakka mit szeretnél?
Bakka: Nem szeretnék soha többé oviba menni.
Én: Jó, gyerek menjünk be Andrea nénihez, kiíratlak.
Bakka: Jaj, jaj, csak azt ne, Mamika.

Tény és való, Pepével kínlódás volt a kiscsoport. Minden reggel sírt. Illetve pontosítanom kell: Minden reggel sírt, amikor én vittem. Amikor az apja, akkor nem.

Bakkával sokkal könnyebben indult a dolog. Az első héten sírdogált. Aztán egyik reggel összehányta a csoportszobát. Második héttől azonban nem volt gond.

Egészen múlt péntekig.

Pénteket Bakka, az óvónők elmondása szerint, végig sírta. Először mindenki vigasztalni próbálta. Egy idő után viszont menekültek tőle. Fárasztó volt.

Semmi gond. Jön a hétvége. Hétfőn biztos jobb lesz.

A. utazik, így én viszem Bakkát. Az öltözés alatt köhint egyet. Majd még egyet. Azt hittem, a megfázása.

Már régen csinálta, így nem vettem észre, hogy ez AZ A köhögése. Ami után ki tudja adni a taccsot. Ha jónak látja.

Először az ölembe ment. Aztán a táskámba. Aztán az érkező gyerekek lába elé. Aztán a mosdóba.

Az óvónők szerint csak egy kicsit bukott.

Mondjuk én ezt nem így láttam, amikor 8 órakor az óvoda előtt álltam deréktól bokáig hányásban, kezemben egy táska, ami hányással volt teli.

Ezt az állapotot nehezen tudom a napirendemmel összeegyeztetni.

Irány haza, kipucolódni.

Alig érek haza, csöng a telefon.

Szerintetek?

A barátnőm volt, aki utánunk érkezett pár perccel az óvodába.

Még ki sem értem a kapun, Bakka már békésen játszott a babaházzal…