ZK: Van banán?
A.: Van.
ZK: Adsz banánt?
A.: Nem értem.
ZK: Adsz banánt?
A.: Nem értem.
ZK: ADSZ BANÁNT?
A.: Nem értem.
ZK: Banánt.
A.: Nem értem.
ZK: BANÁNT!
A.: Nem értem.
ZK: BA-NÁNT!
A.: Nem értem.
ZK: BAAAAAAAANÁNT!
Aztán amikor a kislány már annyira üvöltött, hogy félő volt az erei a nyakán szétpattannak, akkor az apukája megszánta és elárulta neki, tulajdonképpen hallja, amit mond, hiszen az egész környék hallja, csak azt várja, hogy kérje szépen...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Pedig milyen logikusnak tűnhetett a számára a van babán kérdés? után az Adsz banánt?:D Még jó hogy vannak megszánós apukák, az mindig jól jön.
ZK maga az ördög. édesen mosolyog, tündéri dolgai vannak, de eredeti természetét nem tudja levetkőzni.
:-)
A pedig igazán naív, ha azt hiszi, h ez legkisebb lányánál be fog válni.
Nem értem, már majdnem három éves, és még nem használja a legudvariasabban megfogalmazott irodalmi nyelvet, ha a szüleihez szól?
vannak elvárásaink!
még egész fiatalkoromban a barátnőm nálunk hagyta pár napra a kisfiát, én egészen meg voltam döbbenve, vagyok azóta is, hogy egy zseléscukorka elszopogatása után imigyen szólt, nagy óvatosan:
"Ha kérek, még kapok?"
(azóta is -elrettentő- szállóige nálunk.)
:-))))))))
Megjegyzés küldése