Vasárnap reggel

Mit csináltatok vasárnap reggel fél 9-kor?

Aludtatok? Főztetek? Tévét néztetek? Temploba készültetek? Gyerekekkel játszottatok?

Jó nektek!

Mert mi tehenészetet kerestünk.

Mert ausztriai nyaralásunk óta, Pepe álma, hogy istállóban dolgozhasson.

Először lesöpörtem a kérését, de aztán megtörtem.

Hetek óta nyaggatott, hogy keressek neki egy tehenészetet, ahol tudná szalmázni (???) az állatokat.

Városi lány vagyok.

Fogalmam sem volt, hol lehetnek a tehenek, akik a zacskós tejet csinálják. És a dobozosat. A kisboltunkban aztán összefutottunk egy emberrel, aki lovon jár. Gondoltam, ő tudja majd hol laknak a tehenek.

Tudta.

Őket kerestük. Meg is találtuk! Kit is? Kénytelen vagyok körülírni: Az embert, aki a teheneket őrzi a réten. Tudom, hogy nem juhász. Nem kondás. Nem pásztor. Gulyás? Beszéltünk vele. Bármikor szeretettel várja a fiamat.

Arra gondoltam, hogy akkor a továbbiakban nem is erőltetem a szépírást…