2008. szeptember 5., péntek

Pepe az iskolában II.

Elmeséltem, hogy egyszer mit mondtam az iskolában az osztálytársaimnak. Viszont voltam olyan kedves és az anyukámat nem fárasztottam a történettel.

Nem így Pepe.

Pepe: Mamika, van egy kisebb gond.
Én: Mi az Pepe?
Pepe: Majd később elmondom.

Később aztán valóban előadta a beszámolóját:

Pepe: A tanító néni megkérdezte, ki hol nyaralt. És én felálltam az osztály előtt és mindenkinek azt mondtam, hogy Loch Ness-ben voltunk. És hogy láttuk a Loch Ness-i szörnyet. És nemcsak hogy láttuk, de le is fényképeztük. 9-szer. És nemcsak lefényképeztük, de szereztünk tőle egy pikkelyt is. És azt is megígértem, hogy beviszem holnap a fényképeket és a pikkelyt. Tudnál valamit csinálni?
Én: Pepe, a Loch Ness-i szörny nem is létezik!
Pepe: Tessék?
Én: Nem létezik a szörny.
Pepe: ???
Én: Pepe senki sem bizonyította még, hogy létezik a Loch Ness-i szörny.
Pepe: Jó, de azt sem bizonyította senki, hogy NEM létezik, Mamika. Szerintem létezik. Tudsz segíteni?
Én: Nem.
Pepe: Mi lesz most?
Én: Nem tudom.

PS: Emlékeztek, hogy a nyáron írtam a skóciai nyaralásunkról? Hogy nem? Szerintetek miért nem? Talán, mert életünkben nem voltunk Skóciában…

3 megjegyzés:

pookah írta...

akkor amit főzött, azt most megeszi?
hajjaj :)

én azt próbáltam beadni az isiben anno, hogy tudok hárfán játszani. asszem senki nem hitte el :D

Kiddy írta...

=)=)=) Csúcs ez a srác! Micsoda szövegek! Nem lesz gondja a csajozással (sem) később, azt hiszem...

Daniella írta...

Örülök, hogy nem csak mi vagyunk nagyot mondók...
Én egyébként mindig utáltam a levegőbe beszélő nagydumás fickókat...