2008. szeptember 16., kedd

Melyik a bal kezem?

Ez a bal vagy a jobb?

Melyik is?

Tudom, persze, tudom, csak egy kicsit kell gondolkodnom...

Pepének viszont pofon egyszerű...

Én: Jé, Pepe, ebből a feladatból egyet sem tudtál megcsinálni.
Pepe: Pedig pofon egyszerű volt.
Én: Mit kellett csinálni?
Pepe: A balra menő autók felé kék pöttyöt, a jobbra menő autók felé piros pöttyöt kellett rakni.
Én: De te mindenhová lilát tettél.
Pepe: Igen, mert előbb pirossal, majd kékkel színeztem ki. Lila lett. Jó mi?
Én: De így nem jó. Át is húzta a tanító néni.
Pepe: Nem az én hibám. Azért nem sikerült, mert a tanító néni összezavart. Először azt mondta, hogy a balra menő autókat kell pirosra színezni, utána meg azt mondta, hogy a balra menő autók pöttyeit kékre kell színezni.

Úgy tűnik, hogy sikerült családunk újabb generációjában olyan férfit kitermelni, aki genetikailag KÉPTELEN A TÉVEDÉSRE.

Hurrá!

3 megjegyzés:

Gabóca írta...

Én azt hittem, hogy ez tipikus női probléma. Én sosem tudom merre az arra...

Daniella írta...

Igen, női probléma: hiszen a fiú gyerekem is tökéletesen tudja, hogy merre van balra és merre jobbra...

Szobonya Bercel írta...

kivancsian varom, mi lesz ebbol a gyerekbol... mert hogy nagy dolgokra hivatott, az biztos! :)