Bakka az óvodában

Bakka: Elhoztam a barátaimat is.
Nono: Kiket?
Bakka: Dudut, Palikát és Fákángot.
Nono: Mind fiúk?
Bakka: Dehogyis. Palika lány.

Aztán Bakka vezetésével megalakították az oroszlán-családot. Ő lett az oroszlán-mama, D., a barátja az oroszlán-papa. Mivel a csoport 80 százaléka elfér a hónuk alatt, így nem volt nehéz két oroszlán-gyereket választani.

Hogy mit csinál az oroszlán-család? Üvöltéssel ijesztgetik a kisebb gyerekeket. Érzem, népszerű lesz a lányom! Aki egyébként elég hamar megunta a dolgot, és leült a homokozóba játszani. Félszemét azért rajta tartotta a többi gyereken, és megfelelő pillanatban utasította az oroszlán-papát, hogy hol és kit vegyen üldözőbe. Mintha magamat látnám!

Első nap, amikor egyedül kellett ott maradnia, nem volt semmi sírás-rívás. Egészen addig, míg a többi gyerek nem kezdett el sírni. Akkor aztán beleadott apait-anyait és a földön fetrengve hisztizett. Néhány percig bírta csak, majd felállt, leporolta magát és folytatta a játszást. Az őt vigasztaló óvó néniket hamar leállította: „Mondhattok bármit nekem, akkor sem fogom soha megszeretni az óvodát.”

Hihetetlenül olajozottan működő rendszerünk fogaskerekeibe a harmadik nap már homokszem került. Bakka összeszedésével megbízott nagypapának rossz információt adtunk és nem ért időbe Bakkáért. Szerencsére a lányom nem vette észre, hogy az, hogy D. Mamájával mehet fagyizni ovi után, tulajdonképpen egy B-terv, amit azért kellett életbe léptetni, mert szülei az óvodában felejtették volna…