2008. szeptember 3., szerda

Pepe az iskolában

Pepe önértékelésével nincs gond. Évnyitó után beszámolt tapasztalatairól:

„Mamika megnéztem a többi gyereket, és nekem a legfejlettebb az izomrendszerem, szerintem én leszek a legerősebb az osztályban. Azt nem tudom, hogy mennyit tudnak történelemből, de majd az első történelem órán kiderül, de szerintem abból is én leszek a legjobb.” Nem mertem megkérdezni Pepét, hogy látta-e azokat az osztálytársait, akik körülbelül olyan magasak, mint én. Azt sem mertem közölni a fiammal, hogy történelem órára még kell néhány évet várnia…

Vártam, hogy gond lesz Pepével és az ő nagy szájával, de reménykedtem, tovább fogja bírni, mint az első óra.

Amikor is a fiam jelentkezik:

Tanító néni: Tessék, Pepe, mit szeretnél?
Pepe: Kérhetek egy papírlapot?
Tanító néni: Igen, Pepe. De miért van szükséged papírlapra?
Pepe: Mert már kezdek unatkozni.

Elnézést kértem. A tanító néni szerint, nem gond. Nagyon udvarias volt a fiam.

Szintén első nap.

A tanító nénik elmagyarázzák a magatartással kapcsolatos fontos tudnivalókat. Minden gyerek piros ponttal indul. Aki rosszalkodik, annak a piros színe sárgába fordul. Aki még rosszabb azé zöldbe. A legrosszabb pedig a kék pont. A tanító néni kérdezte, jól fognak-e viselkedni. Minden gyerek ígérgette égre-földre, sosem lesz rosszabb, mint piros pontja. A fiam jelentkezett:

Pepe: Én most nem tudom megígérni, hogy mindig piros pontom lesz. De azt megígérhetem, hogy sosem lesz kék pontom.

Elnézést kértem újra. A tanító néni szerint, nem gond, hogy nem tesz felelőtlen ígéreteket. semmit.

1 megjegyzés:

ZuZu manó és Szilda írta...

Hátnem semmi fiad van: őszinte, egyenes, és megfontolt. Szerintem remek gyerek.