Szóval beszéljünk róla! Mert annyira boldog lesz tőle…
Valamikor már írtam, hogy a férjem biztos szívesen lenne yuppie, csak erről már a három gyerekkel és a nagyseggű feleséggel lecsúszott. Inkább olyan balek-féleségnek tűnhet sokat szemében, de én tökéletes férjnek látom (kivéve, amikor a tejet elől hagyja a konyhában, de ezt megígértem, nem emlegetem fel többet). Ő a tökéletes férj, aki csak azért kelti fel hajnalban a feleségét, hogy megkérdezze milyen reggelit ígért előző este a gyerekeknek, nehogy valami mást csináljon nekik…
Persze azért vannak álmai.
Most nem arra gondolok, hogy arról álmodozik egyik reggel arra ébred, a felesége hirtelen Claudia Schiffer lett. Mert a férjem szerint Claudia Schiffer egy tehén (hmm?), és ha megkérdezem tőle, akkor mégis melyik híres nővel feküdne le szívesen, akkor nem azt mondja, hogy Angelina Jolie vagy Julia Roberts vagy nem-is-tudom-milyen-bomba-nő, hanem, azt hogy Elisabeth Shue. Rajtam kívül hallott valaki erről a
Hanem arról az álmáról lesz szó, amiben Leányfalun van egy Dunára néző házunk, nagy kerttel, kinti-benti uszodával, félmeztelen kertészekkel (jaj, bocs, azt hiszem, átcsúsztunk az én álmomba)… A férjem munkahelye a Duna partjától nem messze található Soroksáron (ha jól tudom). Az álom lényegi része, hogy a leányfalusi álom-házból motorcsónakon jár az uram naponta munkába. (A soroksári gyár az álom egyetlen valóságos eleme.)
Most tekintsünk el arról az apróságról, hogy milyen ember az, aki az álmában naponta munkába jár (balek?), inkább koncentráljunk a motorcsónak részre.
Nem, nem vett motorcsónakot a férjem. Egy liter tejet sem vehet előzetes és konkrét utasítás nélkül. Viszont hosszú évek után elhatározta, megszerzi a vízijártassági-engedélyt (motorcsónak-jogosítvány? Fogalmam sincs így hívják-e.). Mert már tudja kitől fogunk nyáron motorcsónakot kölcsönkérni. (Szia Krisztina! Szia Péter!) (Ezt hívják finom utalásnak…)
A rossz hír, hogy a vizsga jó sok pénzbe kerül. A jó (bár lehet, hogy ez is rossz, attól függően honnan nézzük), hogy nem kell sok-sok hétvégét a családtól távol tölteni, hanem néhány nap alatt lebonyolódik a dolog.
A pénz miatt persze megfenyegettem A.-t, arról ne is álmodjon, hogy megbukik, mert nem fogom még egy körre befizetni. (Attól most tekintsünk el, hogy a saját pénzéből finanszírozza a bulit, mert ezzel én sem foglalkoztam a vita hevében).
Így amennyire tőle telik komolyan veszi a dolgot. Néhány oktatásra valóban elment. És készült a vizsgára. Sőt még engem is megkért, kérdezzem ki tőle a teszt-kérdéseket.
Nem akarok dicsekedni, de láttam már néhány tesztet életem során. És sokat tanultam a tesztek érvényességéről és megbízhatóságáról. Így elég gyorsan megtaláltam a felelet-választós kérdéssor gyenge pontját: „Bangyikám, nem hiszek a szememnek. Mindig a leghosszabb válasz a jó! Hogy lehetsz ilyen balek! Olyan vizsgára tanulni, ahol mindig a leghosszabb válasz a jó!”
A. nem hitt nekem. Közösen megnéztük a kérdéseket és kiderült tényleg nem mindig a leghosszabb válasz a jó. Csak a kérdések 90 százalékánál igaz ez. Viszont 50 százalék kell, hogy átmenjen, úgyhogy az arány nem is olyan rossz.
Tegnap motorcsónakozott néhány órát a Dunán, de este már nem is tanult. Inkább dolgozott helyette néhány órát…
A vizsgát épp most írja. Azt a vizsgát, amin idén eddig két ember bukott meg.
Ha rövidesen nem telefonál haza A., akkor tudom, ő lett a harmadik.
Vagy Elisabeth Shue felbukkant Szentendrén és a férjem lelépett vele…
