2008. augusztus 31., vasárnap

Mandzsettagomb

Szóval az úgy volt, hogy Pepének megígértem, kap ajándékot, ha beszokik az óvodába. A „beszokást” úgy határoztuk meg, hogy reggel sírás-rívás nélkül bemegy a csoportszobájába. Az ajándék megtette a hatását. Első hét szerdáján Pepe „beszokott”. Sírás nélkül bement a csoportszobába. Délután meg is ajándékoztam: Görkorcsolyát kért és kapott.

Csütörtök reggeltől kezdve aztán az egész évet végig sírta. Minden reggel. Mondjuk, ha a Papája vitte, akkor kevesebb lelkesedéssel. (Igen, ez is egy olyan történet, ami azt mutatja, hogy miért is nem szabad gyerekeket nevelnem…) És levonta a tanulságot is: A mi családunkba, aki óvodába megy, ajándékot kap. És aki iskolába, az is. Mert kereken megtagadtam a középsős és nagycsoportos ajándékát.

Hónapok óta folynak a tárgyalások az iskolai ajándékáról. Illetve nem is mondhatom tárgyalásnak, mert a felek nem csináltak mást, csak a saját álláspontjukat ismételgették.

Pepe: Egy korcsolyát szeretnék kapni. Jégre.
Én: Nem veszek neked korcsolyát. Valami olyan ajándékot fogsz kapni, amit majd továbbadhatsz a gyerekednek. És ő a saját gyerekének…
Pepe: Nagyon fogok vigyázni a korcsolyámra. Majd azt adom tovább a gyerekemnek.
Én: Nem. Valami olyan kell, amiről majd emlékezhettek rám. Mandzsettagombra gondoltam.
Pepe: Mandzsettagomb? Az meg micsoda?
Én: [Nagyjából elmagyaráztam neki.]
Pepe: Nem kell nekem mandzsettagomb.

Kicsit később a férjemmel is megtárgyaltam az ötletemet.

A.: Nem jó a mandzsettagomb.
Én: Miért?
A.: Mert ahhoz külön ing is kell.
Én: Dehogy kell külön ing. A rendes ingekre is rá lehet rakni.
A.: Nem lehet.

Most nem részletezem a vitát. Elég hamar rájöttem, hogy nincs igazam. Persze ezt nem vallottam be… Így elég csúnya volt a vita, végül arra jutottunk, A. fog az ingről gondoskodni.

Aztán nem csináltunk, semmit az ügyben.

De, mint tudjuk, véletlenek nincsenek:

Néhány hete a Belvárosban sétáltunk. Petőfi Sándor utcában van egy bolt, ahol magyar iparművészek dolgait lehet kapni. A kirakat tele van vonzó csecse-becsékkel. A gyerekek lelkesen nézelődtek.

Pepe: Mamika, mi az a fogaskerék-féleség?
Mamika: Pepe, mandzsettagomb! Ez a mandzsettagomb! Hurrá! Mandzsettagomb!
Pepe: Tényleg?
Mamika: Igen. Ilyet szerettem volna ajándékozni neked.
Pepe: Na jó, Mamika, megveheted.

Mert a fiam kegyes.

Tegnap meg is vettük a gombokat. A vonatos már nem volt meg. Virágosat vettünk. A katalógusból megtudtam, hogy pszichedelikus virágok vannak rajta.

Hm. Lehet, hogy megint rossz irányba kanyarodtam…

Hogy van-e inge hozzá Pepének?

Nem, nincs. Miért kérdezitek? A lényeg, hogy tovább tudja adni a gyerekének a madzsettagombot.

Már, ha meg van még mindkét darab…

2 megjegyzés:

noiannája írta...

én úgy tudom, hogy ilyen célra rolex oystert szokás venni.

Daniella írta...

Ja, igen... És még mit???