2008. augusztus 20., szerda

Ezt sem így képzeltem…

A gyerekeimet megtanítottam, hogy kell fogat mosni. Minden este kikészítem nekik a fogkrémet a fogkeféjükre, és a vizet. Szívesen besegítek nekik, ha kérik, bár általában nem szokták. Sőt mióta Pepét az óvodában kiképezték, hogyan kell fogkrémet nyomni a fogkefére, gyakran őt kérem meg, segítsen a két húgának.

Az esti rituálé része, hogy lefekvés előtt a gyerekek rám lehelnek, hogy érezzem a fogkrém illatát a tiszta szájukban.

Bakka [lehel, lehel]: Érzed, Mamika?
Én: Igen. Finom, friss illata van.
Bakka: Tudod, hogy csináltam?
Én: Nem.
Bakka: Nyomtam egy kicsit a felnőttből [értsd: felnőtt fogkrémből] a nyelvem hegyére és ittam rá egy korty vizet.

Eddig is izgatott, hogy nem gond-e, hogy reggel csak nagy ritkán mosnak fogat a gyerekeim, de úgy tűnik, hogy megint nem azért aggódtam, amiért kellett volna. Este sem mosnak. Csak esznek egy kis fogkrémet…

8 megjegyzés:

noiannája írta...

a popsitörlésre is van trükkjük?

aliz írta...

:)) bocs!

malyvacsiga írta...

Én ránézéssel ellenőrzök: ha kajamaradék(!!!!) van a fogak között, visszaküldöm őket. Képzelheted azt a hisztit, amit a 12 éves levág, mert hiszen ő már mosott fogat!!!!

Névtelen írta...

Már egy ideje olvasom a blogot, ma éjszaka pedig álmodtam is róla(tok)... Kezdek félni :)

noiannája írta...

ne félj, ártalmatlanok vagyunk!

Daniella írta...

huha. És mi volt az álomban?

Névtelen írta...

Az osztrák sztori, találkoztam Pepével trágyázás közben :)

Szobonya Bercel írta...

Annyira kreativok ezek a gyerekek!! :)