2008. augusztus 19., kedd

Superwoman

A férjem: A Mamádnak mit hozzak? Limoncellót vagy Baileyst?
Én: Fogalmam sincs, melyiket szereti jobban. Hívd fel és kérdezd meg.
A férjem: Rendben.
Én: Bár azért jobb, ha tudod, hogy mi történt tegnap este. Csak este fél 10-kor hozták a befőznivaló szedret, de ez Mamát nem tántorította el, hogy a mi adagunkat megcsinálja. El is kezdte a befőzést a három gyerekkel, amikor fél 11-kor, éppen közösen passzíroztak, elment az áram. A sötéttől a két lány persze pánikolt. ZK Kati nyakába ugrott, Bakka meg ijedtében összehányta a frissen vetett ágyat. Illetve, akkor még ezt nem tudták, mert Bakka csak annyit mondott, hogy hánynia kell és Kati meg Pepe tök büszke volt magára, hogy a kezükkel elkapták a hányást. Persze rengeteg szedret evett Bakka, így mesélték, hogy alig tudták holdvilágnál a kádból letuszkolni azt, ami kijött belőle. Azt csak később vették észre, hogy az ágyra is rókázott egy szedreset, de azt gyorsan kimosták. Aztán, Bakka, mint aki jól végezte dolgát, elaludt. ZK-nak és Pepének viszont még nem volt kedve lefeküdni, így Mama beszélgetett velük a konyhában gyertyafénynél, arról, milyen is volt az élet Mátyásföldön petróleumlámpával. Mikor ők is elaludtak, megvárta, hogy visszajöjjön az áram. Fél 1-kor aztán folytatta a befőzést. Fél 2-re kész is lett. Bár a pektintől nem volt boldog, mert becsomósodott a dzsem és újra kellett passzírozni.
A férjem: Nem hívom fel. Hozok neki Limoncellót és Baileyst is.

1 megjegyzés:

noiannája írta...

ez egy rettenthetetlen család. jut eszembe: és te hol szórakoztál közben?