2008. augusztus 7., csütörtök

Bicska, a színdarab

1. felvonás: A nagymamánál

A hatéves főhős kap egy bicskát a nagymamájától. A főhős anyukája egyáltalán nem örül ennek. Annak fényében pláne nem, hogy korábban a főhőssel megbeszélte, hogy csak évek múlva kaphat bicskát. A főhős, természetesen, ezt az információt nem továbbította a nagymamájának. Az anyuka ideges. A nagymama azzal védekezik, hogy a saját gyerekei, az anya testvérei is pont ilyen idősek voltak, amikor a nagypapájuktól kaptak egy-egy bicskát. Anyuka ezt nem hiszi el. Azt meg végképp nem, hogy a nagymama, az akkori anyuka, ennek örült. A hatéves főhős, hogy elkerülje a bicska azonnali elkobzását, jobbnak látja megígérni, nem fogja a bicskát kinyitni.

2. felvonás: Kicsit később

A főhős anyukájával és két lánytestvérével autóban ül. Főhős nyávog, miért van bicskája, ha nem használhatja. Anyuka fenyegetőzik, hogy elveszi a bicskát. Amire sor is kerül, rögtön azután, hogy egy piros lámpánál az anyuka megnézi a hátsó sort, mit is csinálnak a gyerekek. A főhős a kinyitott bicskával hadonászik. Anyuka nem igazán vezet jól, gyakran vészfékez, és, bár mindennél jobban szereti a gyerekeit, mégis úgy érzi nincs szüksége egy olyan gyerekre, aki hasba szúrta saját magát. Egy bicskával. Az autóban.

3. felvonás: Otthon

Főhősünk újra nyávog, miért nem kaphatja meg a bicskáját. A SAJÁT BICSKÁJÁT. Főhős anyukája elmagyarázza. Főhős nem ért vele egyet. Vita és veszekedés. Főhős anyukája eldugja a bicskákat. Főhősünk megtalálja.

4. felvonás: Másik nagyszülőknél lefekvés előtt

A 3. felvonásbeli vita hatására kompromisszum született, azaz a főhős anyukája beadta a derekát, és a bicskát főhősünk elvihette a nem-ajándoztak-bicskát-egy-hatéves-gyereknek nagyszülőkhöz. Ahol a bicska újra elkobozásra került, miután a főhős nagypapája főhősünket este az utolsó puszi és betakarás alkalmával NYITOTT bicskával találta meg a takaró alatt.

A felvonásközi szünetben:

Főhősünk anyukája ÚJRA eldugja a bicskát.

5. felvonás: Otthon a kertben

Főhősünk békésen játszik a kertben. Főhősünk anyukája nagyon örül, bár kicsit furcsállja, miért nem a vendég gyerekekkel foglalkozik főhősünk. A békés játéknak akkor szakad vége, amikor hatéves főhősünk kihívja az anyukáját a kertbe, hogy tüntessen el egy meztelencsigát. Amihez főhősünk nem mer hozzányúlni. Anyukája is segédeszközt használ, de viszonylag könnyen sikerül a csigát a szomszédhoz passzolni. Ezek után az anyuka békésen be akar vonulni a házba, amikor észreveszi, hogy főhősünk KÉT NYITOTT BICSKÁVAL JÁTSZIK. Mert a sajátja mellé ellopta az apukája bicskáját is. Mert azon fűrész is van. És mint tudjuk, fűrész nélkül nem élet az élet. A főhős anyukája alapos megfontolás után úgy gondolta, hogy nem öli meg saját gyerekét. Talán más módja is van megakadályozni, hogy a hatéves ne ölje meg saját magát, vagy a testvéreit, vagy a vendég gyerekeket a bicskájával. Ezért, Anyuka még jobban eldugja a bicskákat. És megkéri főhősünket, hogy játsszon valami mással. Főhősünk ezt meg is teszi. És előhozza a garázsból az apukája BALTÁJÁT.

Függöny.

Vége.

6 megjegyzés:

sajtkukac írta...

Most megint itt röhögök a gép előtt ülve. A gyerekeim meg hülyének néznek :-)
Niki

ritarozi írta...

Ismered Brunella Gasperinit? Engem az övére emlékeztet a stílusod. Tegnap találtam rád és azóta idejárok röhögni. Nálunk ugyanez a felállás a gyerekek között (fiú-lány-lány) és ugyanígy ölik egymást, az én idegeimet rendszerint. Tán ez is benne van abban, hogy különösen nevettető a blogod számunkra. (Férjuram is velem röhögött tegnap este.)

m+m írta...

Hello! Vicces, hogy pont most írtam én is egy bejegyzést "színdarab formában". Esküszöm, nem láttam a blogodat előtte!!! :) Hiába, great minds think alike! M.

noiannája írta...

brunella csakugyan óriási. daniella, nem akarsz nevet változtatni?

Daniella írta...

Köszönöm nagyon! Ismerem Gasperini könyveit, így nagyon jól esik, amit mondtok...

W.J. írta...

Van egy bátyám ő is egyszer úgy érezte gyerekként hogy bizony baltával kéne játszani.És megjegyzem akkor még hihetetlenül kétbalkezes volt!!Le is vágta a hüvelyk ujját,mert a kicsi gyerekként egy bazi nagy baltával egy fűszál méretű gallyat akart ketté vágni(??!!).(Megjegyzem azóta ügyesebb,de a logikája nem fejlődött.) Anyukám szerencsére sikeresen vette az akadályt és megmentette bár azért egy pár milliméterrel kisebb azaz ujja mint a másik. Amúgy imádom a blogod és függő lettem mivel múlt héten kezdtem olvasni nehéz behozni a pár év lemaradást,de épp ennél a résznél tartok(visszafele olvasom) és IMÁDOM!! ps-jó szülő vagy az én szüleim se mások és én és testvérem is imádjuk őket!!!nyugi jól csinálod!!Ja és én is ILYEN FÉRJET AKAROK!!!majd a jövőben. Bocsi hogy hosszú.