Így telnek a napjaim:
ZK: Fázom.
Én: Adok rád egy pulóvert.
ZK: Nem. Fázom.
Pepe: Vedd fel ezt.
ZK: NEM.
Bakka: Kéred az én kardigánomat?
ZK: NEM.
Én: Mi a baj?
ZK: FÁZOM. FÁZOM.
Én: Hozok valamit, hogy ne fázzál.
ZK [a ruháját rángatja és ordít]: FÁZOM, FÁZOM.
Én: Ja! Meleged van? Vegyük le?
ZK: Igen.
***
Ülök az asztalomnál és dolgozom. ZK odajön mellém, az asztal és a fal közé bújik.
ZK: Távolabb!
Én: Húzzam távolabb az asztalt. Így?
ZK: Nem. Nem.
Én: Távolabb?
ZK: Igen. Távolabb!
Én: Így?
ZK: NEEEEEEEEM.
Én: Még távolabb?
ZK: NEM. NEM.
Én: Mit akarsz?
ZK [ordít már]: TÁVOLABB.
Én [leesik mit a baj]: Közelebb akarod?
ZK: Igen. Távolabb.
Én: Így? Közelebb?
ZK: Igen. Távolabb.
Én: Közelebb.
ZK: Igen, távolabb.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
:D
Én is ugyanilyen vtam... :)
Öröm olvasni az eseményeket.
Nem olyan rég jöttem rá , hogy pici korában lányom amikor
VAVÉT kért az nem bébiÉTEl volt, hanem bébiITAL (azaz ivólé) - csak a kisüveg-csomagolása, amire mutatott közben, volt ugyanolyan...
(remélem, azért elég folyadékot is kapott! ez nem is olyana vicces.)
amúgy a pullovert ő definiálta úgy,(kicsit később) hogy az egy olyan ruhadarab, amit az anya akkor ad a gyerekére, amikor ő (mármint az anya) fázik...
aliz: :-))
misi még nem is olyan rég csak nemet tudott mondani, igent még nem. ha határozottan, elutasítóan mondta a nemet, az NEM volt. ha szelíden, mosolyogva, akkor lehetett tudni, hogy IGEN. így volt, noi?
Továbbra is dezsavüm (a francia szavak jobban járnak, ha fonetikusan írom le őket) van, amikor olvasom ezeket a párbeszédeket. Blanki következetesen fázomot mond amikor melege van és - ez már a következő bejegyzéshez - Floresz meg van győződve róla, hogy bizonyos dolgokban ő a legjobb a világon. Érdekes módon neki is a fáramászás az egyik :)
Ja, és nálunk is van lehelgetés a kamu fogmosás után :)
Megjegyzés küldése