1. felvonás: A nagymamánál
A hatéves főhős kap egy bicskát a nagymamájától. A főhős anyukája egyáltalán nem örül ennek. Annak fényében pláne nem, hogy korábban a főhőssel megbeszélte, hogy csak évek múlva kaphat bicskát. A főhős, természetesen, ezt az információt nem továbbította a nagymamájának. Az anyuka ideges. A nagymama azzal védekezik, hogy a saját gyerekei, az anya testvérei is pont ilyen idősek voltak, amikor a nagypapájuktól kaptak egy-egy bicskát. Anyuka ezt nem hiszi el. Azt meg végképp nem, hogy a nagymama, az akkori anyuka, ennek örült. A hatéves főhős, hogy elkerülje a bicska azonnali elkobzását, jobbnak látja megígérni, nem fogja a bicskát kinyitni.
2. felvonás: Kicsit később
A főhős anyukájával és két lánytestvérével autóban ül. Főhős nyávog, miért van bicskája, ha nem használhatja. Anyuka fenyegetőzik, hogy elveszi a bicskát. Amire sor is kerül, rögtön azután, hogy egy piros lámpánál az anyuka megnézi a hátsó sort, mit is csinálnak a gyerekek. A főhős a kinyitott bicskával hadonászik. Anyuka nem igazán vezet jól, gyakran vészfékez, és, bár mindennél jobban szereti a gyerekeit, mégis úgy érzi nincs szüksége egy olyan gyerekre, aki hasba szúrta saját magát. Egy bicskával. Az autóban.
3. felvonás: Otthon
Főhősünk újra nyávog, miért nem kaphatja meg a bicskáját. A SAJÁT BICSKÁJÁT. Főhős anyukája elmagyarázza. Főhős nem ért vele egyet. Vita és veszekedés. Főhős anyukája eldugja a bicskákat. Főhősünk megtalálja.
4. felvonás: Másik nagyszülőknél lefekvés előtt
A 3. felvonásbeli vita hatására kompromisszum született, azaz a főhős anyukája beadta a derekát, és a bicskát főhősünk elvihette a nem-ajándoztak-bicskát-egy-hatéves-gyereknek nagyszülőkhöz. Ahol a bicska újra elkobozásra került, miután a főhős nagypapája főhősünket este az utolsó puszi és betakarás alkalmával NYITOTT bicskával találta meg a takaró alatt.
A felvonásközi szünetben:
Főhősünk anyukája ÚJRA eldugja a bicskát.
5. felvonás: Otthon a kertben
Főhősünk békésen játszik a kertben. Főhősünk anyukája nagyon örül, bár kicsit furcsállja, miért nem a vendég gyerekekkel foglalkozik főhősünk. A békés játéknak akkor szakad vége, amikor hatéves főhősünk kihívja az anyukáját a kertbe, hogy tüntessen el egy meztelencsigát. Amihez főhősünk nem mer hozzányúlni. Anyukája is segédeszközt használ, de viszonylag könnyen sikerül a csigát a szomszédhoz passzolni. Ezek után az anyuka békésen be akar vonulni a házba, amikor észreveszi, hogy főhősünk KÉT NYITOTT BICSKÁVAL JÁTSZIK. Mert a sajátja mellé ellopta az apukája bicskáját is. Mert azon fűrész is van. És mint tudjuk, fűrész nélkül nem élet az élet. A főhős anyukája alapos megfontolás után úgy gondolta, hogy nem öli meg saját gyerekét. Talán más módja is van megakadályozni, hogy a hatéves ne ölje meg saját magát, vagy a testvéreit, vagy a vendég gyerekeket a bicskájával. Ezért, Anyuka még jobban eldugja a bicskákat. És megkéri főhősünket, hogy játsszon valami mással. Főhősünk ezt meg is teszi. És előhozza a garázsból az apukája BALTÁJÁT.
Függöny.
Vége.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Most megint itt röhögök a gép előtt ülve. A gyerekeim meg hülyének néznek :-)
Niki
Ismered Brunella Gasperinit? Engem az övére emlékeztet a stílusod. Tegnap találtam rád és azóta idejárok röhögni. Nálunk ugyanez a felállás a gyerekek között (fiú-lány-lány) és ugyanígy ölik egymást, az én idegeimet rendszerint. Tán ez is benne van abban, hogy különösen nevettető a blogod számunkra. (Férjuram is velem röhögött tegnap este.)
Hello! Vicces, hogy pont most írtam én is egy bejegyzést "színdarab formában". Esküszöm, nem láttam a blogodat előtte!!! :) Hiába, great minds think alike! M.
brunella csakugyan óriási. daniella, nem akarsz nevet változtatni?
Köszönöm nagyon! Ismerem Gasperini könyveit, így nagyon jól esik, amit mondtok...
Van egy bátyám ő is egyszer úgy érezte gyerekként hogy bizony baltával kéne játszani.És megjegyzem akkor még hihetetlenül kétbalkezes volt!!Le is vágta a hüvelyk ujját,mert a kicsi gyerekként egy bazi nagy baltával egy fűszál méretű gallyat akart ketté vágni(??!!).(Megjegyzem azóta ügyesebb,de a logikája nem fejlődött.) Anyukám szerencsére sikeresen vette az akadályt és megmentette bár azért egy pár milliméterrel kisebb azaz ujja mint a másik. Amúgy imádom a blogod és függő lettem mivel múlt héten kezdtem olvasni nehéz behozni a pár év lemaradást,de épp ennél a résznél tartok(visszafele olvasom) és IMÁDOM!! ps-jó szülő vagy az én szüleim se mások és én és testvérem is imádjuk őket!!!nyugi jól csinálod!!Ja és én is ILYEN FÉRJET AKAROK!!!majd a jövőben. Bocsi hogy hosszú.
Megjegyzés küldése