A héten kezdődik Bakkának az óvodai úszás. Bakka és a sport két külön világ: a két másikkal ellentétben ő utál sportolni. Így amikor először említettem neki a lehetőséget, hogy járhat az ovival úszni, akkor „na arra aztán ne számíts, Mamika” volt a válasz. Először észérvekkel próbáltam meggyőzni a lányomat arról, mennyire jó is úszni járni: Bakka nem kell majd karúszó nyáron a Dunánál! Együtt lehetsz a barátaiddal! Klassz lesz, Bakka, hidd el!
Persze nem jártam sikerrel.
Majd erőt demonstráltam: Bakka, muszáj úszni járnod!
Nyilvánvaló tény, hogy ez sem tetszett a lányomnak. Így hetek óta megy már a hiszti.
Természetesen a végén sikerült jól kiszállnom a dologból.
Én: Bakka, Papika befizetett az úszóedzésekre.
Bakka: NA NE, MAMIKA.
Én: Én mondtam neki, hogy nem fogsz örülni, de apáddal nem lehetett bírni, csak befizetett.
Nagyon úgy tűnik, nincs más választása a gyereknek, mint menni… Szerencsénkre nem nekünk kell vinni, mert az óvónők biztosítják a kíséretet. Bakka egyik óvó nénije meglehetősen… nos… hogyismondjam… katonás. Így már múlt héten elkezdte felkészíteni a gyerekeket az úszásra. Nem tudom, hogy csak Bakkával üzent-e haza, vagy minden hosszú hajú lánnyal, de egyik nap Bakka szólt: Katonás Óvó néni mondta, hogy vágjuk le a hosszú hajat. Na erre csak ráztam az öklömet az óvoda felé. Nem azért hallgattam hónapokig a gyerek nyavalygását, hogy mikor nő már meg a haja, hogy most egy szóra levágassam.
Pénteken aztán engem is elkapott Katonás Óvó néni, és kérte, hétvégén gyakoroljuk az úszó holmi pakolását. Különösen figyeljünk arra, mondta katonásan, hogy a vizes fürdőruha ne vizezze össze a száraz ruhát.
Mit mondjak?
Gyakoroltuk! Mert ilyen stréberek vagyunk.
Bakka a vezényszavaimra öltözött át fürdőruhába. Pakolta be a táskáját. Utána vezényletemre öltözött vissza. Külön zacskóba a fürdőruha. Másik zacskóba a papucs.
Majd megismételtük a procedúrát. Közben Bakka, ha már úgyis fürdőruhában volt, elment úszni egy kicsit a kinyitott kanapéra. Majd újra öltözött vezényszóra. És pakolta a holmiját külön zacskókba.
Ezek után csak remélni tudom, hogy a lányom hozza majd az elvárt részidőt az öltözőben…
2010. május 31., hétfő
2010. május 26., szerda
Mint tegnap...
ZK: Szerelmes vagyok Gergelybe.
Én: Na. Örülök.
ZK: Képzeld, Mamika, ölelkeztünk is.
Azt egyelőre nem mertem megkérdezni, hogy az "is" mit jelent, de természetesen rögtön jelentettem a dolgot Gergely mamájának, aki pár napra rá a következő párbeszédről számolt be.
Gergely Mamája: Szerelmes vagy ZK-ba?
Gergely: Igen.
Gergely Mamája: Honnan tudtad, hogy szerelmes vagy?
Gergely: Onnan, hogy ZK mondta.
Mit mondjak? Nem irigylem a leendő vejemet.
Egyébként a dolgot az is megerősítette, hogy az óvodában összeölelkezve fényképeztették magukat.
Legalább az esküvőjükön lesz mit levetíteni...
Én: Na. Örülök.
ZK: Képzeld, Mamika, ölelkeztünk is.
Azt egyelőre nem mertem megkérdezni, hogy az "is" mit jelent, de természetesen rögtön jelentettem a dolgot Gergely mamájának, aki pár napra rá a következő párbeszédről számolt be.
Gergely Mamája: Szerelmes vagy ZK-ba?
Gergely: Igen.
Gergely Mamája: Honnan tudtad, hogy szerelmes vagy?
Gergely: Onnan, hogy ZK mondta.
Mit mondjak? Nem irigylem a leendő vejemet.
Egyébként a dolgot az is megerősítette, hogy az óvodában összeölelkezve fényképeztették magukat.
Legalább az esküvőjükön lesz mit levetíteni...
2010. május 25., kedd
Mi is legyen a mai cím?
AnnaPetiGergőben éppen ahhoz a részhez érek, amikor a pintyek lerakják a tojásaikat és megszületnek a fiókák. A két lányom olvadozik a boldogságtól, hogy ilyen érdekes fordulatot vett a mese. Pepe csak a száját húzza.
Pepe: Ezért nem jó, ha egy fiú és lány összekerülnek.
Én: Miért nem jó?
Pepe: Mert rögtön párázni kezdenek.
Pepe: Ezért nem jó, ha egy fiú és lány összekerülnek.
Én: Miért nem jó?
Pepe: Mert rögtön párázni kezdenek.
2010. május 21., péntek
Vizualizáció
Általában azt mondtam, hogy a képzelőerőm teljesen jól működik. A legtöbb dolgot prímán el tudom képzelni.
Annyiszor elképzeltem az új házat például, pont oda ahol most van, hogy biztos vagyok benne, én vonzottam magamhoz. (Mondjuk sajnos az őrült szomszédot is hozzáképzeltem, mert eddig mindig volt legalább egy őrült szomszédunk, és úgy tűnik, őt is megkaptuk. De nem baj, legalább lesz min szórakoznunk itt a blogon.)
Vannak dolgok, amik viszont kicsúsznak a képzeletem karmai közül. A legemlékezetesebb ilyen dolog az volt, mikor Bakkával terhes voltam: Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy beteg. Nem láttam magamat, ahogy végigcsinálom a terhesség-megszakítást. És? Nem is csináltam végig.
Egy másik dolog, amit egyáltalán nem tudok magam elé képzelni, hogy összepakolom a házunkat és elköltözünk Parkvárosból. Ami csak azért problémás, mert holnap reggel 8-ra jön a költöztető autó. Jó a képeket leszedtük a falakról. Amitől rögtön ház lett az otthonunk. És az értékes porcelánt is eldugtuk. Mondjuk A. nagybetűkkel ráírta a dobozra, hogy Herendi, így ha valaki majd habozik, hogy a kismillió dobozunk közül melyikkel fusson le, nem lesz nehéz dolga.
Szóval a pakolást nem tudom vizualizálni. Helyette vizualizáltam a porckorong-sérvemet. Hogy biztos rosszabb lesz. Ettől annyira bepánikoltam, hogy begyógyszereztem magam. Aminek eredményeképpen, ahogy ezeket a sorokat írom, a lyukas gyomromat vizualizálom.
Azt hiszem, le kell feküdnöm egy kicsit lepihenni.
Annyiszor elképzeltem az új házat például, pont oda ahol most van, hogy biztos vagyok benne, én vonzottam magamhoz. (Mondjuk sajnos az őrült szomszédot is hozzáképzeltem, mert eddig mindig volt legalább egy őrült szomszédunk, és úgy tűnik, őt is megkaptuk. De nem baj, legalább lesz min szórakoznunk itt a blogon.)
Vannak dolgok, amik viszont kicsúsznak a képzeletem karmai közül. A legemlékezetesebb ilyen dolog az volt, mikor Bakkával terhes voltam: Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy beteg. Nem láttam magamat, ahogy végigcsinálom a terhesség-megszakítást. És? Nem is csináltam végig.
Egy másik dolog, amit egyáltalán nem tudok magam elé képzelni, hogy összepakolom a házunkat és elköltözünk Parkvárosból. Ami csak azért problémás, mert holnap reggel 8-ra jön a költöztető autó. Jó a képeket leszedtük a falakról. Amitől rögtön ház lett az otthonunk. És az értékes porcelánt is eldugtuk. Mondjuk A. nagybetűkkel ráírta a dobozra, hogy Herendi, így ha valaki majd habozik, hogy a kismillió dobozunk közül melyikkel fusson le, nem lesz nehéz dolga.
Szóval a pakolást nem tudom vizualizálni. Helyette vizualizáltam a porckorong-sérvemet. Hogy biztos rosszabb lesz. Ettől annyira bepánikoltam, hogy begyógyszereztem magam. Aminek eredményeképpen, ahogy ezeket a sorokat írom, a lyukas gyomromat vizualizálom.
Azt hiszem, le kell feküdnöm egy kicsit lepihenni.
2010. május 20., csütörtök
Csak egy gyors hiszti
ZK beteg. De nem azért fogok panaszkodni, hogy napok óta átköhögi az éjszakát, nem lehet aludni tőle. Hogy a hőemelkedésével nem tudunk mit kezdeni. Hogy hisztizett, mert lemaradt az ovis gyereknapról, mert nem hisztizett, hiszen jó érzékkel nem mondtam el neki. És Bakkát is megkértem tartsa a száját.
Arról van szó, hogy ZK az első gyerekem, akinek komolyabb türelme van a kézművesedéshez: Az elmúlt napokban festettem, színeztem, gyöngyöt raktam, üvegmatricát gyártottam. ÉS MÁR NAGYON UNOM. Főleg azt, hogy közben állandóan szapul a lányom, hogy ügyetlen és lassú vagyok…
PS: Most látom, egyre gyakoribbak a hiszti bejegyzések... Jó ez a kategória, na...
Arról van szó, hogy ZK az első gyerekem, akinek komolyabb türelme van a kézművesedéshez: Az elmúlt napokban festettem, színeztem, gyöngyöt raktam, üvegmatricát gyártottam. ÉS MÁR NAGYON UNOM. Főleg azt, hogy közben állandóan szapul a lányom, hogy ügyetlen és lassú vagyok…
PS: Most látom, egyre gyakoribbak a hiszti bejegyzések... Jó ez a kategória, na...
2010. május 19., szerda
A bejegyzés, amelyben Pepe lisztérzékenységéről lesz szó
Azt hiszem, a blogban egyre inkább a „milyen édesek a gyerekeim” bejegyzések helyett a „hogyan tegyük tönkre anyánkat” típusú írások fognak helyett kapni.
MERT NŐNEK A GYEREKEK…
Tehát:
Kb. 2 hónapja Pepe üzenőjében megjelent egy ragasztmány, amelyben az iskola tudja a szülőkkel, hogy 1500 forintért lehet lisztérzékenység-vizsgálatot kérni. Nem hezitáltam, aláhúzni a megfelelő választ: NEM KÉRÜNK.
Mert biztos voltam benne, hogy Pepe nem érzékeny a lisztre.
Ezzel le is tudtam a témát?
Igaz?
Nem, nem igaz.
Néhány hete Pepe szólt, hogy ÚJRA van lisztérzékenység-vizsgálat az iskolában. Most már ingyenes. Mert az önkormányzatunknak semmi sem drága.
Én: Nem kérünk Pepe ilyen vizsgálatot.
Pepe: ÉS HA KIDERÜL, HOGY LISZTÉRZÉKENY VAGY? AKKOR MI LESZ?
Én: Nem fog kiderülni, mert nem vagy az.
Pepe: ÉS MI LESZ, HA MÉGIS KIDERÜL?
Én: Pepe, mit eszel?
Pepe: Zsemlét.
Én: Tudod mi a lisztérzékenység?
Pepe: Igen.
Én: Akkor miért eszel zsömlét?
Pepe: ???
Innentől a meg nem értett fiúgyermekem saját kezébe vette sorsát. És az üzenőjében aláhúzta, hogy kér ingyenes vizsgálatot.
Tegnap volt a vizsgálat, ahol kiderült, hogy a fiam nem lisztérzékeny.
MONDTAM, HOGY HALLGASSATOK ANYÁTOKRA!
MERT NŐNEK A GYEREKEK…
Tehát:
Kb. 2 hónapja Pepe üzenőjében megjelent egy ragasztmány, amelyben az iskola tudja a szülőkkel, hogy 1500 forintért lehet lisztérzékenység-vizsgálatot kérni. Nem hezitáltam, aláhúzni a megfelelő választ: NEM KÉRÜNK.
Mert biztos voltam benne, hogy Pepe nem érzékeny a lisztre.
Ezzel le is tudtam a témát?
Igaz?
Nem, nem igaz.
Néhány hete Pepe szólt, hogy ÚJRA van lisztérzékenység-vizsgálat az iskolában. Most már ingyenes. Mert az önkormányzatunknak semmi sem drága.
Én: Nem kérünk Pepe ilyen vizsgálatot.
Pepe: ÉS HA KIDERÜL, HOGY LISZTÉRZÉKENY VAGY? AKKOR MI LESZ?
Én: Nem fog kiderülni, mert nem vagy az.
Pepe: ÉS MI LESZ, HA MÉGIS KIDERÜL?
Én: Pepe, mit eszel?
Pepe: Zsemlét.
Én: Tudod mi a lisztérzékenység?
Pepe: Igen.
Én: Akkor miért eszel zsömlét?
Pepe: ???
Innentől a meg nem értett fiúgyermekem saját kezébe vette sorsát. És az üzenőjében aláhúzta, hogy kér ingyenes vizsgálatot.
Tegnap volt a vizsgálat, ahol kiderült, hogy a fiam nem lisztérzékeny.
MONDTAM, HOGY HALLGASSATOK ANYÁTOKRA!
2010. május 18., kedd
Marketing
Ma rájöttem, hogy teljesen rosszul menedzselem magamat. A következő dolgot kell csinálnom, hogy sikeresnek gondoljanak az emberek:
Minden lehető alkalmat meg kell ragadnom, hogy MONDJAM, mennyire sokat dolgozom. Mert rengeteg munkám van. MERT SOKAT DOLGOZOM. Tegnap éjszaka is éjjel 3-ig dolgoztam. Most teljesen mindegy, hogy definíció szerint elalszom már este 8-kor, mert csak mondogatnom kell... És mert sokat dolgozom, nincs egy cseppnyi szabadidőm sem. Nemcsak szabadidőm nincs, de ez a blog sincs. És a gyerekeimre sincs időm, mert OLYAN SOKAT dolgozom. És azt is mondanom kell, hogy nem is emlékszem, mikor volt utoljára szabad hétvégém, mert ANNYIRA SOK A MUNKÁM.
Soha semmilyen feladatra nem szabad mosolyogva mondanom, hogy persze megcsinálom, hanem azt kell mondanom, lehetőleg egy nagy sóhaj kíséretében: Nem tudom, hogyan fogom beszorítani a sok munkám közé, de persze majd megcsinálom. Legfeljebb ma éjszaka sem alszom. És amikor a határidőt nem tartom be, akkor megint csak azt kell mondanom, hogy NAGYON SOK A MUNKÁM. És gyerekeim vannak. És a szüleim már 90 évesek is elmúltak.
És mindig úgy kell csinálnom, mintha rohannék: Semmire sincs soha időm, mert, igen, rengeteg munkám van. Azt sem tudom, hol áll a fejem. És sóhajtozni fogok: Mert nem hiszem, hogy van ember, aki ilyen sokat dolgozik, mint én. Mert ennyi munkája nincs senkinek. MERT EMBERFELETTIT VÉGZEK…
Sok a munkám. Vagy ezt mondtam már?
Viccen kívül: Miért gondoljuk erre, hogy TÉNYLEG sok a munkám? És miért nem azt, hogy TALÁN NEM JÓL OSZTOM BE AZ IDŐMET???
Minden lehető alkalmat meg kell ragadnom, hogy MONDJAM, mennyire sokat dolgozom. Mert rengeteg munkám van. MERT SOKAT DOLGOZOM. Tegnap éjszaka is éjjel 3-ig dolgoztam. Most teljesen mindegy, hogy definíció szerint elalszom már este 8-kor, mert csak mondogatnom kell... És mert sokat dolgozom, nincs egy cseppnyi szabadidőm sem. Nemcsak szabadidőm nincs, de ez a blog sincs. És a gyerekeimre sincs időm, mert OLYAN SOKAT dolgozom. És azt is mondanom kell, hogy nem is emlékszem, mikor volt utoljára szabad hétvégém, mert ANNYIRA SOK A MUNKÁM.
Soha semmilyen feladatra nem szabad mosolyogva mondanom, hogy persze megcsinálom, hanem azt kell mondanom, lehetőleg egy nagy sóhaj kíséretében: Nem tudom, hogyan fogom beszorítani a sok munkám közé, de persze majd megcsinálom. Legfeljebb ma éjszaka sem alszom. És amikor a határidőt nem tartom be, akkor megint csak azt kell mondanom, hogy NAGYON SOK A MUNKÁM. És gyerekeim vannak. És a szüleim már 90 évesek is elmúltak.
És mindig úgy kell csinálnom, mintha rohannék: Semmire sincs soha időm, mert, igen, rengeteg munkám van. Azt sem tudom, hol áll a fejem. És sóhajtozni fogok: Mert nem hiszem, hogy van ember, aki ilyen sokat dolgozik, mint én. Mert ennyi munkája nincs senkinek. MERT EMBERFELETTIT VÉGZEK…
Sok a munkám. Vagy ezt mondtam már?
Viccen kívül: Miért gondoljuk erre, hogy TÉNYLEG sok a munkám? És miért nem azt, hogy TALÁN NEM JÓL OSZTOM BE AZ IDŐMET???
2010. május 17., hétfő
Két lazább probléma
Szombaton vendégeket hívtam lucia tortájára. Mit mondjak? Nem maradtam szégyenben.
Viszont felmerült két probléma:
Az első az Oxigén írásával kapcsolatos. Melyik a helyes? 1, 2 vagy 3? (Bocs az egyik i-ről lemaradt a pont. Lusta vagyok újra csinálni…)
A másik ezzel a dalszöveggel kapcsolatos. Mit jelent: „and two fields I clock you”?
Egyiket sem tudtam.
TISZTA ÉGÉS!
Ja, és még ez is. EZ AZ ÉN FIAMRÓL SZÓL...
Viszont felmerült két probléma:
Az első az Oxigén írásával kapcsolatos. Melyik a helyes? 1, 2 vagy 3? (Bocs az egyik i-ről lemaradt a pont. Lusta vagyok újra csinálni…)
A másik ezzel a dalszöveggel kapcsolatos. Mit jelent: „and two fields I clock you”?
Egyiket sem tudtam.
TISZTA ÉGÉS!
Ja, és még ez is. EZ AZ ÉN FIAMRÓL SZÓL...
2010. május 12., szerda
Judo-vizsga, 2010
A mai bejegyzés elmarad Pepe judo-vizsgája miatt, ami több mint két óráig tartott.
Én: Pepe, majd megbolondultam, annyira untam magamat.
Pepe: Igen, láttam rajtad, Mamika.
És utána még vigasztalhattam a bőgő gyereket, aki nem kapta meg azt az övet, amit szeretett volna…
Én: Pepe, majd megbolondultam, annyira untam magamat.
Pepe: Igen, láttam rajtad, Mamika.
És utána még vigasztalhattam a bőgő gyereket, aki nem kapta meg azt az övet, amit szeretett volna…
2010. május 11., kedd
Csöppet aggódom…
Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy a második számú alvótársam is pelenka nélkül alszik már. Múlt csütörtök óta. (Most nem térek ki arra, hogy ZK akkor gondolta úgy, hogy leszokik a pelenkáról, amikor éppen egy új csomagot kinyitottam.) Azóta nem aludtam egy éjszakát sem át. Mert kb. kétóránként ébredek fel és tapogatózom körbe: Van már tócsa???
Not fun.
Not fun.
2010. május 10., hétfő
Ez van!
Nem szoktam gyakran dicséretet kapni a munkámmal kapcsolatban. A főnököm inkább szapul. A diákok néha megköszönnek dolgokat.
De most kaptam olyat, mint még soha!
Egy diák megkeresett, hogy szeretné, ha témavezetője lennék a Phd kutatásának. Ez nagyon komoly kapcsolat, nem szoktam fűnek-fának kötélnek állni. Nem akarom, hogy könnyű nőcskének gondoljanak. De mivel érdekelt a témája és elég ügyesnek is ismertem meg ezt a diákot, nem haboztam ezt a tudomására hozni, és elvállalni a témavezetését.
Aztán ő is megindokolta, miért engem választott: „Mert te vagy az egyetlen tanár, akitől nem ugrik görcsbe a gyomrom, ha beszélnem kell vele.”
Kell ennél nagyobb dicséret nekem?
Persze, hogy nem…
De most kaptam olyat, mint még soha!
Egy diák megkeresett, hogy szeretné, ha témavezetője lennék a Phd kutatásának. Ez nagyon komoly kapcsolat, nem szoktam fűnek-fának kötélnek állni. Nem akarom, hogy könnyű nőcskének gondoljanak. De mivel érdekelt a témája és elég ügyesnek is ismertem meg ezt a diákot, nem haboztam ezt a tudomására hozni, és elvállalni a témavezetését.
Aztán ő is megindokolta, miért engem választott: „Mert te vagy az egyetlen tanár, akitől nem ugrik görcsbe a gyomrom, ha beszélnem kell vele.”
Kell ennél nagyobb dicséret nekem?
Persze, hogy nem…
2010. május 7., péntek
Olvasónapló: 2010 tavasz
Nincs szándékomban senkit sem megsérteni, de csöppet morcos vagyok.
Amikor elhatároztam, hogy elolvasom a 303 legjobb magyar regényt, azt gondoltam, jó élményt fogok magamnak szerezni. Mert úgy hittem, ezek a regények, ööö, jók lesznek. Bár, most, hogy elolvasom újra a könyv címét, észre kell vennem, hogy nincs benne az, ööö, JÓ szó.
Benedek István Aranyketrecével kezdtem. Szerintem elég gáz ez a könyv és utáltam, hogy szörnyen körkörösen szerkesztett: 500 oldal helyett 200 kellett volna. Amikor elkezdtem egy vasárnapi ebédnél szidni a könyvet Vali rögtön felszisszent, de hiszen ez az apukám kedvenc könyve. Majd az öcsém is közölte, hogy az Ő kedvenc könyve is ez. (És van egy tippem, hogy az apukámé is, de ezt majd akkor válik el, ha jön az emailje.) Mondjuk az öcsémet megértem, mert róla ír Benedek István: „Kezdem a sort Kilincsrázó Ervinnel. Ez a szimpatikus értelmes fiatalember szépen induló karrierjét kénytelen volt derékba törni elhatalmasodó kényszerei miatt. Az a kényszerképzet gyötri, hogy talán nem csukta be az ajtót. Természetesen tudja, hogy becsukta, de ez nem segít rajta. Hónapokig járt hozzám kezelésre, nem derült ki semmiféle kórokozó gyerekkori sérülés – igaz nem is gyógyult meg. Kezelés után mindig kikísértem s magam csuktam be mögötte az ajtót, mert ez kissé megkönnyítette a távozását.” (pp. 394-395).
Németh László: Égető Eszter következett. Na ez legalább egy pontosan szerkesztett regény, csak vontatott és unalmas.
Zilahy Lajos: Halálos tavasz. Annyira felejthető, hogy már el is felejtettem.
Simonffy András: Kompország katonái. Nem is tudom, mit vártam, hiszen benne van a katona a címben, de azért ennyi katonára ÉS csak katonára nem számítottam. Végül is nem lett volna rossz, ha egy csöppet is érdekelne a második világháború körüli aprómunka. (Jellemző, hogy egy zseniális rész van, szerintem, a könyvben, ahol az anyukája háborús naplóját idézte a szerző. Na azt elolvasgattam volna akárhány oldalon át. Ja, a Tartsay Vilmos rész is érdekes volt, de ez teljesen személyes okokból. Szia, NoNo!)
Passuth László: Ravennában temetik Rómát. Baljós sejtésem beigazolódott: Egy unalmas történelmi regény. Egy ideig írtam a különböző kószáló népek jellemzéseit, de a turcilingek és herulok után leálltam. Nem érdekel, na.
Czakó Gábor: Iskolavár. BLA.
Németh László: Iszony. Ahogy NL írja: „Az Iszony-t, kis túlzással úgy húzták ki belőlem”. Miattam nem kellett volna…
Percileg Kemény Zsigmond Zord idők című regényét olvasom. Lehet, hogy bele fogok dögleni, annyira nehézkesen haladunk az író meg én. Felmerül a kérdés, miért nem dobom a sutba. Sajnos nem úgy van huzalozva az agyam, hogy egy elkezdett könyvet félbe tudjak hagyni. Mondjuk, sírnom kell a gondolatra, hogy még két Kemény regény hátra van.
Hülye a terv, na…
Amikor elhatároztam, hogy elolvasom a 303 legjobb magyar regényt, azt gondoltam, jó élményt fogok magamnak szerezni. Mert úgy hittem, ezek a regények, ööö, jók lesznek. Bár, most, hogy elolvasom újra a könyv címét, észre kell vennem, hogy nincs benne az, ööö, JÓ szó.
Benedek István Aranyketrecével kezdtem. Szerintem elég gáz ez a könyv és utáltam, hogy szörnyen körkörösen szerkesztett: 500 oldal helyett 200 kellett volna. Amikor elkezdtem egy vasárnapi ebédnél szidni a könyvet Vali rögtön felszisszent, de hiszen ez az apukám kedvenc könyve. Majd az öcsém is közölte, hogy az Ő kedvenc könyve is ez. (És van egy tippem, hogy az apukámé is, de ezt majd akkor válik el, ha jön az emailje.) Mondjuk az öcsémet megértem, mert róla ír Benedek István: „Kezdem a sort Kilincsrázó Ervinnel. Ez a szimpatikus értelmes fiatalember szépen induló karrierjét kénytelen volt derékba törni elhatalmasodó kényszerei miatt. Az a kényszerképzet gyötri, hogy talán nem csukta be az ajtót. Természetesen tudja, hogy becsukta, de ez nem segít rajta. Hónapokig járt hozzám kezelésre, nem derült ki semmiféle kórokozó gyerekkori sérülés – igaz nem is gyógyult meg. Kezelés után mindig kikísértem s magam csuktam be mögötte az ajtót, mert ez kissé megkönnyítette a távozását.” (pp. 394-395).
Németh László: Égető Eszter következett. Na ez legalább egy pontosan szerkesztett regény, csak vontatott és unalmas.
Zilahy Lajos: Halálos tavasz. Annyira felejthető, hogy már el is felejtettem.
Simonffy András: Kompország katonái. Nem is tudom, mit vártam, hiszen benne van a katona a címben, de azért ennyi katonára ÉS csak katonára nem számítottam. Végül is nem lett volna rossz, ha egy csöppet is érdekelne a második világháború körüli aprómunka. (Jellemző, hogy egy zseniális rész van, szerintem, a könyvben, ahol az anyukája háborús naplóját idézte a szerző. Na azt elolvasgattam volna akárhány oldalon át. Ja, a Tartsay Vilmos rész is érdekes volt, de ez teljesen személyes okokból. Szia, NoNo!)
Passuth László: Ravennában temetik Rómát. Baljós sejtésem beigazolódott: Egy unalmas történelmi regény. Egy ideig írtam a különböző kószáló népek jellemzéseit, de a turcilingek és herulok után leálltam. Nem érdekel, na.
Czakó Gábor: Iskolavár. BLA.
Németh László: Iszony. Ahogy NL írja: „Az Iszony-t, kis túlzással úgy húzták ki belőlem”. Miattam nem kellett volna…
Percileg Kemény Zsigmond Zord idők című regényét olvasom. Lehet, hogy bele fogok dögleni, annyira nehézkesen haladunk az író meg én. Felmerül a kérdés, miért nem dobom a sutba. Sajnos nem úgy van huzalozva az agyam, hogy egy elkezdett könyvet félbe tudjak hagyni. Mondjuk, sírnom kell a gondolatra, hogy még két Kemény regény hátra van.
Hülye a terv, na…
2010. május 6., csütörtök
Jól kevertem a kártyáimat…
Legutóbbi költözéskor nem tudtam aktívan részt venni a pakolásban, mert 10 hónapos terhes voltam. Április 4-én költöztünk. Április 1-re voltam kiírva, az volt a tervem, hogy bemegyek a kórházba a régi lakásból, majd 5 nap múlva hazajövök a nekünk-új házba. Nem jött össze, mert Pepe „kicsit” késett.
Nyolc év után újra költözünk. Sajnos megint nem fogok tudni semmi emelni, mert az orvos megerősítette a pletykát: porckorongsérvem van. Nem kicsi. Nem voltam képben az ügyben, de most már tudom, boldognak kell lennem, mert nem szakadt ki.
Igazi hipochonderként mindig meglepődöm, amikor valami bajom van. Az orvos meg jól lecseszett, miért csak most jövök, amikor már Karácsony óta fájt a derekam és a lábam.
MERT AZT HITTEM, A PORCKORONGSÉRV JOBBAN FÁJ.
Kemény nő vagyok, na.
Mondjuk akkor összeszartam magam, amikor az orvos megnyugtatott, hogy nem kell műteni. Mert eszembe sem jutott, gerincműtét miatt aggódni.
Konzervatív módon fogjuk kezelni, mondta az orvos, hat hét múlva jöjjön vissza kontrollra. Ha addig nem fordul rosszabbra a dolog, tette hozzá vészjóslóan.
A gyógytornász szerint nagyon jóindulatúnak tűnik a sérvem. Remélem én is, hogy együtt fog működni velem.
B-tervként azért az orvostól jövet igazi junkie-ként már a patikában begyógyszereztem magam…
Nyolc év után újra költözünk. Sajnos megint nem fogok tudni semmi emelni, mert az orvos megerősítette a pletykát: porckorongsérvem van. Nem kicsi. Nem voltam képben az ügyben, de most már tudom, boldognak kell lennem, mert nem szakadt ki.
Igazi hipochonderként mindig meglepődöm, amikor valami bajom van. Az orvos meg jól lecseszett, miért csak most jövök, amikor már Karácsony óta fájt a derekam és a lábam.
MERT AZT HITTEM, A PORCKORONGSÉRV JOBBAN FÁJ.
Kemény nő vagyok, na.
Mondjuk akkor összeszartam magam, amikor az orvos megnyugtatott, hogy nem kell műteni. Mert eszembe sem jutott, gerincműtét miatt aggódni.
Konzervatív módon fogjuk kezelni, mondta az orvos, hat hét múlva jöjjön vissza kontrollra. Ha addig nem fordul rosszabbra a dolog, tette hozzá vészjóslóan.
A gyógytornász szerint nagyon jóindulatúnak tűnik a sérvem. Remélem én is, hogy együtt fog működni velem.
B-tervként azért az orvostól jövet igazi junkie-ként már a patikában begyógyszereztem magam…
2010. május 5., szerda
Autó II.
Nyilvánvaló tény, hogy a héten nincs kedvem a címekkel babrálni.
Régebben a gyerek egyik kedvenc elfoglaltsága volt, hogy hazaérkezés után engedélyt kértek, hogy visszaülhessenek az autóba játszani. Miután néhányszor elszállt emiatt az akkumulátor, megtiltottuk nekik. Sokáig nem is volt téma az autó. De tegnap a lányok engedélyt kértek, hosszú idő után először, hogy kuckózhassanak az autóban. Megígérik, hogy kuckózni fognak csak, nem piszkálják a kapcsolókat. Úszom a munka árjával, így azt gondoltam, miért is ne. A lányok kimentek. Én leültem dolgozni.
Mondjuk, nem panaszkodhatom, mert tényleg nem piszkáltak a kapcsolóhoz.
Én meg nem izgultam, mert csöndben voltak. (És ez most nem csak egy olyan mellékes kifejezés. Mert a lányok közös játékát általában veszekedés és sivalkodás kíséri.)
Mikor meguntam a munkát, gondoltam, megnézem, mit is csinálnak a nagy csöndben.
Sok mindenre fel voltam készülve, csak a látványra nem, ami fogadott.
Mert nem, nem kapcsolgatták a gombokat, HANEM ANYASZÜLT MEZTELEN UGRÁLTAK AZ AUTÓM TETEJÉN.
Természetesen volt teljesen logikus magyarázatuk: 1) Melegük volt. 2) És nem ugráltak, hanem az autó csomagtartóját akarták bezárni. Alulról nem érték el, gondolták megpróbálják felülről.
Este elkapott a szomszéd, hogy láttam-e meztelenül játszottak a gyerekek a kertben. Először azt hittem, mondja Béla-a-szomszéd, hogy testszínű ruha volt rajtuk.
Mit mondjak, Béla?
AZ VOLT RAJTUK. TESTSZÍNŰ RUHA!
Régebben a gyerek egyik kedvenc elfoglaltsága volt, hogy hazaérkezés után engedélyt kértek, hogy visszaülhessenek az autóba játszani. Miután néhányszor elszállt emiatt az akkumulátor, megtiltottuk nekik. Sokáig nem is volt téma az autó. De tegnap a lányok engedélyt kértek, hosszú idő után először, hogy kuckózhassanak az autóban. Megígérik, hogy kuckózni fognak csak, nem piszkálják a kapcsolókat. Úszom a munka árjával, így azt gondoltam, miért is ne. A lányok kimentek. Én leültem dolgozni.
Mondjuk, nem panaszkodhatom, mert tényleg nem piszkáltak a kapcsolóhoz.
Én meg nem izgultam, mert csöndben voltak. (És ez most nem csak egy olyan mellékes kifejezés. Mert a lányok közös játékát általában veszekedés és sivalkodás kíséri.)
Mikor meguntam a munkát, gondoltam, megnézem, mit is csinálnak a nagy csöndben.
Sok mindenre fel voltam készülve, csak a látványra nem, ami fogadott.
Mert nem, nem kapcsolgatták a gombokat, HANEM ANYASZÜLT MEZTELEN UGRÁLTAK AZ AUTÓM TETEJÉN.
Természetesen volt teljesen logikus magyarázatuk: 1) Melegük volt. 2) És nem ugráltak, hanem az autó csomagtartóját akarták bezárni. Alulról nem érték el, gondolták megpróbálják felülről.
Este elkapott a szomszéd, hogy láttam-e meztelenül játszottak a gyerekek a kertben. Először azt hittem, mondja Béla-a-szomszéd, hogy testszínű ruha volt rajtuk.
Mit mondjak, Béla?
AZ VOLT RAJTUK. TESTSZÍNŰ RUHA!
2010. május 4., kedd
Melltartó
Mióta az eszemet tudom c-kosaras melltartót hordok, amelyeket általában fémbetéttel erősítenek meg. És tudom, hogy a sportmelltartóban nincs fém, de erősen képmutatónak tartanám, ha sportmelltartót hordanék. Meg nem is szeretem, ahogy azok lapítják a mellemet. És a fémes nem kényelmetlen. Legalábbis nekem.
Innen lazán átkötünk az autópályára. Ahol szépen megyek munkába. És túl vagyok a kritikus szakaszon, már a Budaörsi úton araszolok, amikor éles fájdalmat érzek a mellkasomban. Hipochonder természetemet ismeritek, ezért talán meglepő lehet, hogy NEM estem pánikba, hogy éppen szívrohamom van.
CSAK MEGVILÁGOSODTAM.
Hogy félhetek mindenféle képzelt vagy valós betegségtől, úgyis a hozzám legközelebb állók fognak nagyon egyszerű módon eltenni láb alól.
Például úgy, hogy a saját melltartóm orvul mellkason szúr. A FÉMMEREVÍTŐJÉVEL.
Szerencsére a sérüléseim nem bizonyultak súlyosnak. Mindenesetre ahogy hazaértem csapatszemlét tartottam a melltartóim felett, és a sunyibb kinézetűeket kidobtam: „Nem kötelező velünk költözni”, mondtam nekik.
Azt hiszem, rendben leszek…
Innen lazán átkötünk az autópályára. Ahol szépen megyek munkába. És túl vagyok a kritikus szakaszon, már a Budaörsi úton araszolok, amikor éles fájdalmat érzek a mellkasomban. Hipochonder természetemet ismeritek, ezért talán meglepő lehet, hogy NEM estem pánikba, hogy éppen szívrohamom van.
CSAK MEGVILÁGOSODTAM.
Hogy félhetek mindenféle képzelt vagy valós betegségtől, úgyis a hozzám legközelebb állók fognak nagyon egyszerű módon eltenni láb alól.
Például úgy, hogy a saját melltartóm orvul mellkason szúr. A FÉMMEREVÍTŐJÉVEL.
Szerencsére a sérüléseim nem bizonyultak súlyosnak. Mindenesetre ahogy hazaértem csapatszemlét tartottam a melltartóim felett, és a sunyibb kinézetűeket kidobtam: „Nem kötelező velünk költözni”, mondtam nekik.
Azt hiszem, rendben leszek…
2010. május 3., hétfő
Autóban
Innen jött az ötlet, hogy erről is kell írni.
Megvárom, míg elolvassátok.
Hetente kétszer kell dugóban beautóznom a Városba. Most nem kérnék életvezetési tanácsokat, hogy miért nem megyek vonattal/biciklivel/gyalog/busszal… stb… Higgyétek el, mennék, ha lehetne.
Nincs nap, hogy ne villogjon valaki le az autópályán. Pedig nem megyek lassan (130 + 10%). Nem tudom mindenkinek külön elmagyarázni, ezért íme az algoritmus:
1. Belső sávban megyek, mögém jösz, rám villogsz, akkor két lehetőség van: A) Ha üres az autópálya, akkor simán lemegyek előled a külső sávban. Csak a férjem megnyugtatására közlöm, hogy ELMÉLETILEG ott akartam menni, csak egy előzésnél elbambulhattam, azért maradtam a belső sávban. És elismerem, hogy igazad van. Bocsánat. B) Ha viszont telítettek a sávok, akkor villoghatsz, NEM fogok lehúzódni előled, akkor sem, ha az autód tízszer annyiba került, mint az enyém. (Mert tudom, hogy az én autómmal a külső sávban a helyem.) Ha mellém jössz és beintegetsz, akkor kedvesen vissza fogok integetni. Ha elém vágsz és vészfékezel, hátha hátulról beléd megyek, akkor is kedvesen fogok integetni. És röhögni is fogok rajtad. Mert most összetörjük az én tizedannyit érő autómat a te vagyont érőd hátán? FELŐLEM!
2. Ha a külső sávban, ismétlem: KÜLSŐ SÁVBAN, megyek, minding my own business, és mögém jösz és rám villogsz, hogy térjek ki az utadból, akkor megint két lehetőség van: A) Ha a férjem vagy, akkor integetni fogok. És villogni. És integetni. És villogni. ÉS TÖK BOLDOG LESZEK. B) Ha nem a férjem vagy, akkor látszólag figyelemre sem foglak méltatni, de igazából azt fogom kérdezni magamtól, hogyan lehet ember ilyen hülye. ÉS TÉNYLEG OLYAN HÜLYE, MINT AMILYENNEK LÁTSZIK? TÉNYLEG? Levillog a külső sávban? Megáll az eszem…
Megvárom, míg elolvassátok.
Hetente kétszer kell dugóban beautóznom a Városba. Most nem kérnék életvezetési tanácsokat, hogy miért nem megyek vonattal/biciklivel/gyalog/busszal… stb… Higgyétek el, mennék, ha lehetne.
Nincs nap, hogy ne villogjon valaki le az autópályán. Pedig nem megyek lassan (130 + 10%). Nem tudom mindenkinek külön elmagyarázni, ezért íme az algoritmus:
1. Belső sávban megyek, mögém jösz, rám villogsz, akkor két lehetőség van: A) Ha üres az autópálya, akkor simán lemegyek előled a külső sávban. Csak a férjem megnyugtatására közlöm, hogy ELMÉLETILEG ott akartam menni, csak egy előzésnél elbambulhattam, azért maradtam a belső sávban. És elismerem, hogy igazad van. Bocsánat. B) Ha viszont telítettek a sávok, akkor villoghatsz, NEM fogok lehúzódni előled, akkor sem, ha az autód tízszer annyiba került, mint az enyém. (Mert tudom, hogy az én autómmal a külső sávban a helyem.) Ha mellém jössz és beintegetsz, akkor kedvesen vissza fogok integetni. Ha elém vágsz és vészfékezel, hátha hátulról beléd megyek, akkor is kedvesen fogok integetni. És röhögni is fogok rajtad. Mert most összetörjük az én tizedannyit érő autómat a te vagyont érőd hátán? FELŐLEM!
2. Ha a külső sávban, ismétlem: KÜLSŐ SÁVBAN, megyek, minding my own business, és mögém jösz és rám villogsz, hogy térjek ki az utadból, akkor megint két lehetőség van: A) Ha a férjem vagy, akkor integetni fogok. És villogni. És integetni. És villogni. ÉS TÖK BOLDOG LESZEK. B) Ha nem a férjem vagy, akkor látszólag figyelemre sem foglak méltatni, de igazából azt fogom kérdezni magamtól, hogyan lehet ember ilyen hülye. ÉS TÉNYLEG OLYAN HÜLYE, MINT AMILYENNEK LÁTSZIK? TÉNYLEG? Levillog a külső sávban? Megáll az eszem…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)