Most már teljesen biztos, hogy metroszexuális a fiam…

Pár hete A. letiltotta Pepét, hogy a garázsban szereljen. Mert szétdobálta a szerszámokat. Mert mindenféle dolgot tönkretett. Szerintem, mondjuk, pont ez a szerelés lényege, de nekem aztán tényleg teljesen mindegy…

Pepe így kitúrta a kupi-fiókból a manikűrkészletemet. Először csak az eszközök érdekelték: Mi a különbség a körömvágó-olló és a hús bőrvágó között. Mire kell a reszelő. Mi a körömágy és mit kell visszatolni rajta. Milyen kis szerszámmal lehet a köröm alatti koszt kipiszkálni. Az elméleti foglalkozás eltartott egy ideig. Aztán, amikor a fiam visszavonult a gyerekszobába, reménykedtem, végre lesz egy kis nyugtom. Mert a manikűrözés nem tartozik az erősségeim közé. Le szoktam vágni a körmeimet. ÉS KÉSZ.

És igazam lett. A fiamnak több órát tartott míg mind a 20 darab körmét rendbe tette. Az apja persze végig aggodalmaskodott: Miért foglalkozik ennyit a gyerek a körmeivel? Nem lesz metroszexuális? Mit csináljunk?

SZERINTEM SEMMIT.

Pénteken a gyerek a manikűrkészletemmel a kezében jött ki az iskolából.

Én: Pepe, bevitted az iskolába?
Pepe: Igen.
Én: Ebből baj lesz. AZ OLLÓ VESZÉLYES, PEPE. EZZEL NEM MÁSZKÁLHATSZ AZ ISKOLÁBAN.
Pepe: Péntek van, Mamika.
Én: ÉS? ÉS?
Pepe: Pénteken bármit be lehet hozni az iskolába.
Én: DE PEPE EBBEN OLLÓ VAN.
Pepe: Pénteken akár pisztollyal is mászkálhatunk a folyósokon, Mamika. Mert pénteken BÁRMIT be lehet vinni az iskolába.
Én: És mit csináltál vele?

ÉS A FIAM MUTATJA, HOGY KÖRMÖT RESZELT.

Én: Ezt nem hiszem el. Te körmöt reszeltél az iskolában?
Pepe: Igen.
Én: Körmöt reszeltél? Az iskolában?
Pepe: Most ezen mit kell röhögni, Mamika? Azt akarod, hogy olyanok legyenek a körmeim, mint egy őskori régészeti leletnek?

Erre persze már nem tudtam, mit mondani.

MERT KI AKARHATJA EZT?

HÁT TÉNYLEG SENKI…