Pepe 8

Idén elmarad a megható bejegyzés, mert Pepe kezd ráérezni a születésnapok ízére: AJÁNDÉK, AJÁNDÉK, AJÁNDÉK.

Persze jobban örülnék, ha azzal tudnék dicsekedni, hogy a mélyérzésű, érzékeny és szüleit végtelenségig szerető, tisztelő gyerek, csak valami jelképes ajándékot kért, mondjuk egy tábla csokit vagy kirándulást*, mert a „lényeg az, Mamika, hogy együtt legyünk”.

De nem ez történt. Hanem az, hogy pár hónapja (pontos időmeghatározást lásd lejjebb), Pepe egy nagyon drága és szerintem teljesen felesleges dolgot kért születésnapjára.
De azt gondoltam, ha ezt szeretné: megígérem. Mert akkor még nem tudtam, hogy nem nagyon drága, hanem k*rva drága dologról van szó. (Ne is kérdezzétek mi az, mert nagyon szégyellem magam… A fantáziátokra bízom.)

Pepe viszont tudta, ha megígértem valamit, az teljesülni is fog. Engem viszont ez nem akadályozott meg, hogy zsaroljam a gyereket. Pepén azonban látszik, nemcsak idősebb, hanem érettebb is lett az utóbbi évben**, mert nem hagyta magát zsarolni. És visszavágásként csak annyit mondott: „Ha nem kapom meg, nem vagy az anyám.” Ezen persze én sértődtem meg. Sőt még azt is nehezen bírtam, hogy nem telt el nap az ígéret óta, anélkül, hogy ne kelljen beszélnem erről a k.drága dologról. „Meg fogom kapni, Mamika?” „Már megvetted, Mamika?”

Annyit tudtam elérni, hogy két nappal ezelőtt megkérdeztem Pepétől, ha nem a k.drága dolgot kapja meg, hanem valami JOBBAT, annak is fog örülni? Erre Pepe elbőgte magát. Erre meg a férjem lecseszett. KI ÉRTI EZEKET A FÉRFIAKAT?

Feszülten telt az elmúlt pár nap: „Már 86 napja vágyom rá, Mamika!” A helyzet csak fokozódott, amikor Pepe az órákat kezdte számolni a születésnapjáig.

Ma hajnali fél hatkor aztán majdnem megtörtem. De túl álmos voltam még, így csak reggel háromnegyed hatkor kapta meg Pepe az ajándékát.

És örült.

Úgy tűnik, lehetek még az anyja. Szerencsére. Legalábbis egyelőre.

* Igazságtalan vagyok, mert az öcsémtől kirándulást kért. Törökvésztől szeretne elkirándulni Érd-Parkvárosig. Először azt hittem, az öcsém sokkal olcsóbban megússza, mint én, így jelentkeztem gyorsan, hogy ezt velem is meg tudná csinálni.
Én: Pár óra alatt simán kisétálunk Pepe.
Pepe: Nem, nem, Mamika, Zoltánnal három napig fogunk menni.
Én: Hogy mennétek három napig? Ez nem egy háromnapos túra.
Pepe: Nem egyenes fogunk menni, Mamika, hanem cikk-cakkban.
Én: És hol fogtok aludni?
Pepe: Sátorban.

És akkor már tudtam, hogy a drága születésnapi ajándéknál van sokkal rosszabb. Például, a budaörsi Shell-kútnál sátorozni. Miután néhányszor megkerültük az Auchant. Hogy három napig tartson a túra…

** Idősebb, de nem magasabb. De ezt hagyjuk…