Vagy inkább pánikoljak?
Húsvét vasárnap békésen ülünk az autóban, amikor Pepe elérkezettnek látja a pillanatot, hogy felhozza az őt foglalkoztató témát:
Pepe: Mamika, ki fogja kapni a holmidat, ha meghalsz?
Én: Tessék?
Pepe: Mamika, ki fogja kapni a holmidat, ha meghalsz?
Én: Még nem akarok meghalni.
Pepe: De ki fogja kapni a holmidat, ha meghalsz?
Én: Miért érdekel ez?
Pepe: Ki fogja kapni a holmidat, ha meghalsz?
És így egész hosszan el tudtunk társalogni.
PS: Csak akkor nyugodtam meg teljesen, amikor a párbeszédet elmeséltem a barátnőmnek. Akinek szintén a halálát kívánják a gyerekei. Mondjuk ott praktikus okai vannak, mert a mama allergiája nem engedi meg, hogy kutyája legyen a gyerekeknek. Mikor Z. mondta a gyerekeinek, hogy azért sem szeretne meghalni, mert még töltene időt velük, akkor a lányok azzal nyugtatták meg, hogy majd a mennyországban együtt lesznek jó sokat…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
11 megjegyzés:
Vajon ez hogy jött Pepénél?! Ebben az esetben a pánik sztem jó szó..
igen, ezért is előkóstoltatok minden ételt...
Egy időben a lányom minden neki tetsző fülbevalóm/ruhám láttán megkérdezte, hogy "És ha meghalsz, az enyém lehet...?"
Szégyen vagy sem, egy idő után szemrebbenés nélkül mondtam, hogy persze...
El nem tudom képzelni, melyik cuccodra pályázik!
Ilyen nálunk is volt :)
A nagypapámnak volt egy baromi jó svájci bicskája, a bátyámnak nagyon fájt rá a foga, és mondta neki a nagypapám, hogy ha meghalok a tiéd lesz kisunokám. Erre a bátyám:
és mikor halsz meg nagypapa?...
:))
emiatt még ne pánikolj sztem :)majd ha 5-10 év múlva is íly hevesen érdeklődik majd akkor :)
Juj, de gáz! Még a tiétek hagyján, de a Z sztorija!
Vajon midre fáj a foga? Ilyen jó cuccaid vannak? Mesélj!
A húgom 11 évesen anyámék családi házát és a garázst osztotta fel örökségként elméletben. Bár ott összezavarodott kicsit, amikor megkérdeztem, hogy azért azt ugye tudja, hogy ahhoz, hogy ő örökölhessen, az anyuéknak meg kell halnia? :)
(Mondjuk ő azóta is ilyen.)
Daniella,
nem lehet, hogy a Te gyerekeid is hülye anyák napi verset kaptak az óvó- ill. tantónéniktől?
Ide másolom a nagyfiam versét:
"Amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre."
(Nagy Ferenc: Édesanyám)
Mackómama: hát ez nagyon jó!
Az én hároméves lányom egyelőre csak annyit kérdez, hogy ha nagy lesz, kölcsönadom-e neki az éppen kinézett ruhát/ékszert/csatot/stb. Ez egy szolídabb verziója a Te esetednek :)
Megjegyzés küldése