Ahogy nőnek a gyerekek egyre vékonyabbak a fotóalbumok. És egyre ritkábbak a mérföldkövek. A hétvégén azért túljutottunk egy újabban.
Pepe egyre inkább önállósodna. Rengeteg mindent szeretne egyedül csinálni, amit eddig velünk együtt csinált, vagy mi csináltunk meg neki. És egyre inkább jönne-menne egyedül. Amit az életmódunk nem igazán enged meg.
De szombat reggel felmerült, hogy elmenne egyedül a boltba. Ami kb.500 méterre van a házunktól. Csak egyenesen kell mennie. Igaz, az utca forgalmas, jár rajta busz és teherautó, és nincs járda. De mégis úgy gondoltam, hogy megkockáztathatjuk.
És megengedtem neki. Persze csak akkor, ha PAPIKA IS MEGENGEDNI.
Igen, kiabálnom kellett, mert Pepe őrjöngött örömében.
Papikának persze ekkor már nehéz helyzetben volt. És láttam rajta, nincs teljesen kiegyezve az ötlettel.
Én: Akkor kövesd biciklivel, úgy, hogy ne vegyen észre.
Papika: Jó, rendben. Én is valami ilyesmire gondoltam.
A lányok csak kapkodták a fejüket, mi is történik.
És én is, mert Papika könnyezni kezdett, hogy az ő nagy fia brühühühühü.
És én is elérzékenyültem volna, ha nem tör ki kisvártatva a botrány.
MERT EBBEN A CSALÁDBAN MINDENT HANGOS BOTRÁNYOK KÍSÉRNEK.
Elnézést, kicsit feszült vagyok.
Szóval pörögtek az események:
Pepe [büszkén a lányoknak]: Elmegyek egyedül a kisboltba. Hozzak nektek valamit?
Lányok: Nem mész egyedül, mert a Papika követni fog biciklivel! Igaz, Papika?
Igen, erről beszéltem, amikor a botrányra céloztam. Pepe sír, lányok kiabálnak. A szülők meg verik a fejüket a falba.
Miután Papika megígérte, hogy csak egészen messziről fogja Pepét követni, a fiam nekiindult az expedíciónak.
És sikerrel teljesítette a küldetést. Szerintem, izgulhatott, mert pokoli gyorsan megjárta az utat. Szignifikánsan gyorsabban, mint másnap, igaz első alkalommal nem tért haza több kilónyi kővel. AMIT AZ ÚTON GYŰJTÖTT, MERT NINCS ELÉG KŐ MÉG A KERTÜNKBEN, A NAPPALINKBAN, A KONYHÁBAN, A HÁLÓSZOBÁNKBAN, A GYEREKSZOBÁBAN ÉS A FÜRDŐBEN.
És igen, azóta minden reggel hiszti van, hadd mehessen a boltba.
És igen, nagyon hiányzik a babahaj, a babaláb és a babaszag, de így sem rossz, hogy már maguk tudják a feneküket kitörölni.
Ja, azt még nem…
De szerintem nem lesz rossz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Az egy dolog, hogy Pepe, hogy izgulhatott, de, hogy te es szegeny Papika, hogy izgulhatott...
Nem, nem lesz rossz. Az enyémek egyedül törlik, de én fürdetem őket (mert hidrofor van, nem egyenletes a víznyomás, és félek, hogy leforrázzák magukat). Éppen ma este jegyeztem meg a 8 évesnek: Vajon miért vannak minden este gölödinek a fenekedben?...Mert törölni már tud egyedül, ugyebár.
Nálunk is töröl már mindenki és csak a nagynak csíkos a gatyája ... Az apja épp a múltkor jegyezte meg, hogy ugye többet nem veszek M-nak világos színű alsónadrágot ...?
Bolt: nagy dolog bizony! Nálunk 4 éves koruk óta mennek, de csak 20 méterre van- szemben- és így is izgulok ha két év után nem állok ki a kapuba, hogy nehogy pont akkor jöjjön autó amikor mondjuk Vió át akar menni az úton.
Majd megszokjuk ezt is.
ezen a törlés dolgon nem tudok felül emelkedni... mondjuk az óvodában már nem törlik, így Bakka bugyijában néha egészen különös meglepetéseket találok este...
Az óvodában is igenis kitörlik a feneküket ha szólnak!!!! És tudniuk kell,hogy a gyereked épp kakilni van, szóval ha eddig nem szóltál nekik szólj csak nyugodtan, hiszen egy kislány az ügyetlen törléstől még beteg is lehet ...
Megjegyzés küldése