2009. május 25., hétfő

A mese és az ő tanulsága

Pepe csak nagy nehézségek árán tanult meg olvasni.

Ezen a ponton, akár örülhetnénk is, ha nem kellene még azon dolgoznunk, hogy a folyamat automatizálódjon. Ezért igyekszem a héten legalább 3-4-szer leülni vele egy negyed órára, hogy együtt olvassunk.

Persze utálja. Persze erőltetem. Illetve zsarolom. Azzal, hogy olvasok én neki, ha előbb olvas ő nekem. Mióta Kiddy javaslatára olvassuk a Fecskék és fruskák c. könyvet meglehetősen egyszerű a helyzet. Pepe annyira beleszeretett a regénybe, hogy este hozza a könyvet olvasásra egy MÁSIKKAL együtt, amit hajlandó felolvasni nekem.

Pepének, többek között, azért is volt nagyon nehéz megtanulnia olvasni, mert az érdeklődési köre, vagyis amit szívesen olvasna akár magának is, illetve az, amit fizikailag el is tud olvasni fényévekre van egymástól.

Szóval a múlt héten én olvastam neki a Fecskék és fruskákat. Ő pedig állatos népmeséket olvasott nekem.

MERT MINDKETTEN IMÁDJUK AZ ÁLLATOS TÖRTÉNETEKET!

És itt el is érkeztünk a mai bejegyzésem témájához.

Íme a mese, amiről szó lesz:

A kóró és a kismadár.

Hogy ne csak mi szenvedjünk, hanem ti is, kedves olvasóim, íme a mese teljes terjedelmében:

Egyszer egy kis madár nagyon unta magát, és rászállt a kóróra.
-Te kóró, ringass engem!- mondta neki.
-Nem ringatom biz én senki kis madarát!- felelte a kóró.
A kis madár megharagudott, és elrepült onnan. Találkozott a kecskével.
-Kecske, rágd el a kórót!
De kecske nem ment kórót rágni, s a kóró nem ringatta a kis madarat. Ekkor a kis madár találkozott a farkassal.
-Farkas, edd meg a kecskét!
De farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kórót rágni, s a kóró nem ringatta a kis madarat.
Ment tovább a kis madár, találkozott a bikával.
-Bika, kergesd meg a farkast!
De bika nem ment farkast kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kórót rágni, s a kóró nem ringatta a kis madarat.
Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy furkós botot.
-Furkós bot, verd meg a bikát!
De furkós bot nem ment bikát verni, bika nem ment farkast kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kórót rágni, s a kóró nem ringatta a kis madarat.
Ekkor a kis madár talált egy férget.
-Féreg, fúrd ki a furkós botot!
De féreg nem ment furkós botot fúrni, furkós bot nem ment bikát verni, bika nem ment farkast kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kórót rágni, s a kóró nem ringatta a kis madarat.
Ment tovább a kis madár, találkozott egy kakassal.
-Kakas, kapd fel a férget.
Szalad a kakas, hogy felkapja a férget. Szalad a féreg, hogy kifúrja a furkós botot. Szalad a furkós bot, hogy megverje a bikát. Szalad a bika, hogy megkergesse a farkast. Szalad a farkad, hogy megegye a kecskét. Szalad a kecske, hogy elrágja a kórót. A kóró bezzeg ringatta most már a kis madarat!
Ha még akkor se ringatta volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Eddig a mese.

És most jön a kérdésem: Hogy akkor mi is a mese tanulsága?


1. Ha unatkozunk, próbáljunk másokat heccelni és kínozni. HOGY GYORSABBAN TELJEN AZ IDŐ (vö.: „kis madár nagyon unta magát”).
2. Ha akarunk valakitől valamit, csak ripakodjunk rá! Semmiképpen se használjunk olyan szavakat, hogy „kérem szépen” vagy „legyél szíves”. MERT NEM TUDOM ELÉGSZER HANGSÚLYOZNI: AZ UDVARIASSÁG A GYENGESÉG JELE.
3. Sose felejtsük el, hogy a) mindenki zsarolható valamivel, és ehhez kapcsolódóan b) mindenki fél valakitől.
4. Sose legyünk lusták ahhoz, hogy megtaláljuk mások gyenge pontját. Ami segítségével kihasználhatjuk őket.
5. A gyengébbekkel mindig könnyebb elbánni, mint az erősebbekkel.

Kifelejtettem valamit?

14 megjegyzés:

Banyuc írta...

Az ilyen meséket sosem szerettem- ez nem is igazi állatmese- nincs tanulsága.
A fecskék és Fruskák viszont nagyon jó! Több része is van:))

Névtelen írta...

Ez jó.
Hasonlóan értetlenül állok a kisnyúl csengettyűje című mese előtt, aki ostobán felakasztotta a fára a csengőjét és mindeközben addig falatozgatott, míg a fa megnőtt. (már itt elvesztettem a fonalat)
Innentől kezdődik a felfoghatatlan kálvária: fejsze vágja ki a fát, kő csorbítsa ki a fejszét, patak mossa el a követ, ökör igya ki a patakot, mészáros vágja le az ökröt, bolha csípje meg a mészárost. Talán senkit sem hagytam ki.
Nagyon várom a megfejtést, hogy mi is ebben a tanulság?!
Mert nálunk egyetlen eredménye volt: a 2,5 éves nagyon beletanult a "nem adom, eleget adtam már!" szófordulatba.
Gabianyu

Sziranszki írta...

Hm... A nyulacska harangocskáját mi is jó párszor elolvastuk! Nekem tetszett, leszámítva azt, hogy a végére már annyira, de annyira fájt a nyelvem, hogy azt el sem lehet mondani. nyulaCSKA, harangoCSKA, cska- cske a szavak végén eléggé ki tud készíteni....
Úgy várom, hogy az én lányom is olvasson nekem, mint nálatok Pepe!

HJuice írta...

A nyulas mese nálunk "A nyuszi csengője" címen futott, így talán nincs benne annyi (sokadszorra már) kimondhatatlan szó. :)

Szerintem ezekben a mesékben csak az a pláne, hogy folyamatában láttatnak valami a gyerekkel. Bevallom, én is nagyon szerettem gyerekként a nyuszis mesét, és sose hiányoltam a tanulságot (ÉÉÉÉS szándékosan még biztos nem indítottam senki ellen ilyen kicseszős láncreakciót!).

Pelikán írta...

Mikor tanult meg Pepe olvasni??? Gratulálok, még legutóbb is azt írtad, hogy nem megy, ez nagyon jó hír. A mesét nem bírtam végigolvasni.

Névtelen írta...

Ki követte el ezt a mesét? Csak, hogy kit NE vegyek le a polcról...
Rozmaring

Varga-Bajusz Vera írta...

Szia!

Ezzel a mesével nálunk is van családi sztori :) Apukám ezt az egy mesét tudta, így amikor este otthon volt mi mindig ezt kértük tőle...egyik este bejött és elkezdte, hogy:
- szállt szállt a kismadár, reá szállt a kóróra. "Ringass engem kóró!" és a kóró ringatta a kismadarat. Ha a kóró nem ringatta volna az én mesém is tovább tartott volna, jó éjszakát...
állítólag 2 perc döbbent csönd után elkezdtünk méltatlankodni, amire is apukám visszaszólt, hogy "pechetek van gyerekek, ma egy ilyen kórót fogtunk ki" :))
én ezt a mesét még nem meséltem a kisfiamnak .... :)

Zsuzska írta...

GYÜLÖLÖM ezt a meset! Meg az ehhez hasonókat is! Van a Magyar Népmesék sorozatban egy ehhez hasonló, na azt a lányok is továbbtekerik. Ne kérdezd, mi a tanulság. Szerintem ennyi, hogy ezzel a mesével nemcsak magát kínozta Pepe, hanem Téged is. Máskor nézd meg, mit hoz!

Kiddy írta...

Ó, tudtam én, hogy tetszeni fog a F&F. =)
A mese meg gyilkos. Sose tetszett az ilyesmi, mindig az apóka húzta anyókát, anyóka húzta a répát, a kutya a macskát - mese jut eszembe róla, nem szerettem azt sem. Gondolom, csak azért költötte a nép, hogy jó hosszúra nyúlik, a gyerek megunja és hamar elalszik... Tapasztalat: ha meséled és rövidíteni akarsz, tutira kijavít. =P
Tanulság nincs. Punktum.

Banyuc írta...

Ja, amik még utálatosak, azok a CSALIMESÉK! ugye?:)

Doris írta...

Ne keressünk a világ minden pontján értelmet. A csengettyű, meg a kóró csak a monotonitást, a sorrendiséget tanítja a gyereknek. Értelme, tanulsága nincs. De bocsássatok meg, jó egy éves sztorim, de nem átallottam visszakeresni AZT a könyvet, ami nálam anno kicsapta a biztosítékot:
http://doris.blog.hu/2008/03/06/az_a_bizonyos_mesekonyv

Doris írta...

Ne keressünk a világ minden pontján értelmet. A csengettyű, meg a kóró csak a monotonitást, a sorrendiséget tanítja a gyereknek. Értelme, tanulsága nincs. De bocsássatok meg, jó egy éves sztorim, de nem átallottam visszakeresni AZT a könyvet, ami nálam anno kicsapta a biztosítékot:
http://doris.blog.hu/2008/03/06/az_a_bizonyos_mesekonyv

Doris írta...

Bocs, először nem vette be a szerver, aztán fölrakta kétszer. Nem én ambicionálom magam ily mértékben. :-)

anyahajó írta...

Nálunk is ez a mese sztár most, nagyi "szoktatta rá". A tanulságaiba nem gondoltam még bele, inkább az ismétlések, ritmikusság miatt szereti. És az a durva, hogy majdnem szó szerint tud egyes részeket. Különben más mesénél is megfigyeltem - amiket könyvtárból hozunk ki -, hogy a legelfuseráltabbak lesznek a kedvencek. Hogy miért???