Pepe: Képzeld, Mamika, mi történt ma!
És én már nem akarok semmit sem képzelni, mert már az órákat számolom a nyári szünetig. Vagy legalább is a tanulás végéig. (Ami még két hétig tart, mert az utolsó két héten már deklaráltan nem tanulnak…) Mert már elegem volt a sok történetből. Hogy kitől mikor milyen játékot vett el a tanító néni. Hogy kinek ki a barátja. Hogy ki kire mit mondott, és az, mit is jelent…
Én: Mi történt, Pepe?
Pepe: Ma találkoztam egy szellemmel.
HÁT ERRŐL BESZÉLEK. HOGY EBBEN AZ ISKOLÁBAN EGY NAP SEM TELHET EL, ANÉLKÜL, HOGY VALAMI TÖRTÉNJEN!
Én: Na!*
Pepe: Igen, találkoztam egy szellemmel.
Én: És?*
Pepe: Bejött a WC-be, pisilt, majd kiment.
Én: Érdekes, nagyon.*
Pepe: Én annál a porcelán csészécskénél álltam, és hallottam, hogy pisil, de nem láttam se bejönni, se kimenni.
Én: Pepe, piszoárnak hívják.
Pepe: Szerinted tényleg szellem volt?
Én: Szerintem biztos…
* Igen, ennyire fáradt vagyok…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
De drága, biztosan folyt a piszoár :)) Amúgy úgy sem tudtad volna meggyőzni az ellenkezőjéről ...
Megjegyzés küldése