Tegnap Pepe rutinosan a lefekvésig várt a nagy bejelentéssel, hogy nincs kész a házi feladata.
Hogy hogy nincs kész a leckéje, amikor azért marad ott napköziben, hogy a tanító nénivel megírják?
Úgy, hogy "író ÉS olvasó találkozón voltam, Papika".
Én: Remek! Ki volt ott?
Pepe: Bálint Ágnes.
Én [gyanakodva]: Bálint Ágnes?
Pepe: Igen.
Én: Az nem lehet Pepe. Bálint Ágnes egy hónapja meghalt.
Pepe: Pedig Bálint Ágnes volt.
Én: Aki a Frakkot írta?
Pepe: Igen.
Én: Aki a Mazsolát írta?
Pepe: Igen.
Én: Aki az Egér naplóját írta?
Pepe: Igen.
Én: Aki a kedvenc könyvedet, A lepke az írógépen-t írta?
Pepe: Igen. És ő írta a Lufi és Szamócát is!
Na, ezen a nyomon aztán el tudtam indulni, és kiderült, hogy valószínűleg Balázs Ágnessel találkozott a fiam. És igen, mert autogramot is kapott az írónőtől a gyerekem, ami megerősítette a hipotézisemet…
Ez aztán meg is oldotta azt a kérdést, hogy mire gyűjtse a fiam a pénzét. Balázs Ágnes regényeket akar venni. "Mert annyira jó volt a felolvasáson!"
Könyvre akarja költeni a zsebpénzét!
MERT AZ ÉN FIAM!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Azt hiszem, ezzel el is dőlt a zsebpénz-kérdés, nem? (Nálam biztos így lenne...)
Az előző, jó hosszúra nyúlt megjegyzésben elfelejtettem gratulálni a blogodhoz, de nyilván magáért beszél, hogy már megint itt vagyok... :)
igen, nagyjából eldőlt...
köszi nagyon!
Nekem is nagy kedvencem a Lepke az írógépen! Azt kaptam első év végén a tanulmányi eredményeimért, huszonhárom éve :-).
Milyen szuper iskolaba jar Pepe, hogy iro ES olvaso talalkozot szerveznek nekik, vagy visizk oket ra...
Annyi program van ebben az iskolában, nem is tudom mikor tanulnak...
A Lepke az irógépen az a könyv, amit az első perctől kezdve imádok. Annyira azonosulni tudok vele...
Megjegyzés küldése