Karácsonyi randomata, 2008

24-én délben kezdődött a balhé. Amikor autóval mentünk hazafelé. Nem ülünk még 3 perce sem a kocsiban, amikor ZK már kibújt az üléséből. Ez az egyik legsúlyosabb függelemsértés, amit a gyerekek elkövethetnek. A. ilyenkor rögtön leáll és megy hátra „rendet tenni”.

ZK [sírva]: Bakka hibája. Bakka hibája.

Ami tökéletes hazugság.

De annyit elért vele a kicsi, hogy már a nővére is bőg.

Hurrá!

Pepe mindig tudja mikor legkisebb az ellenállásunk és környékezhet meg minket a hülyeségével különös ötleteivel. Így alig nyugszik meg a két lány, már kezdi is:

Pepe: Papika fogadunk 1000 forintban, hogy mire hazaérünk ott lesz a Karácsonyfánk.
Papika: Jó fogadjunk.

MI VAN??? DE NEM JÓL HALLOM, AZ APJA FOGADOTT VELE. MERT NYILVÁN A KARÁCSONY A LEGJOBB ALKALOM, HOGY MEGTANÍTSUK A GYEREKET, HOGY LEHET LÁTSZÓLAG KÖNNYEN PÉNZHEZ JUTNI. NAGYÉRTÉKŰ FOGADÁSOKKAL…

Nem az én hibám lesz, ha szerencsejátékos lesz a gyerek…

Mert persze, hogy az apja vesztett. Mintha nem tudta volna…

***

Minden évben órákat szenvedünk a férjem, hogy egyenesre varázsolja a fát. Idén ez a művelet kb. 2 percet vett igénybe. Hogy mi a titok? Talán az az s-kanyar, ami a fában volt „gyárilag”? Csak azért nem hibáztathattam az uramat, mert ő, jó taktikai érzékkel, elvitt engem is a favásárlásra és mielőtt megvette volna a fenyőt, nekem kellett jóváhagynom a kiválasztott Karácsonyfát…

***

Karácsonyi CD rejtély: Hogy lehet, hogy minden évben veszek egy új CD-t, de 24-én nem találom?

Hogy lehet?

Pedig emlékszem, hogy augusztusban még meg volt…

***

Nem mintha a gyerekeket érdekelte volna a zene. Idén is annyira bepörögtek a fa és az ajándékok láttán, hogy az első társasjátékot, amit kibontottak már nem tudtam megmenteni a teljes pusztulástól… Jövőre ügyesebb leszek…

***

A két madár hiába csicsergett full-on az asztal alatt, ahová dugtam őket, de a gyerekek nem vették észre. Amikor felszólítottam, hogy nézzék meg, Pepe arcán a tökéletesen hitetlenség kifejezése ült ki. Erős idegzetűek lehetnek a madarak, akik a keresztségben a Hópehely és Esőcsepp nevet kapták, mert Pepe üvöltésére, hogy „végre nekünk is van háziállatunk” meg sem rezzentek. Vagy süketek?

Mindenesetre csak itthon vettük észre, hogy Hópehely nem egyszerűen szép fehér, hanem albínó, PIROS SZEMEKKEL.

NAGYON DURVA.

***

De, hogy valami még gusztustalanabbal zárjam a soraimat, meg kell említenem, hogy ez a Karácsony sem múlt el gyomorvírus nélkül. És igen, megint én nyaltam be. A gond nem a hasmenéssel volt, mert azt a WC magányában intéztem, hanem azzal, hogy khm, khm, hogy-is-mondjam jártak a szelek…

Mondjuk a testvérem szerint lehet már kapni szénszűrős nadrágot.

Úgyhogy megint van valami, amiért érdemes várni a jövő évi Karácsonyt…