Csütörtök este: sötét van!

Nyílt titok, hogy félek a sötétben. Most pedig elég sötét van, és itthon vagyok egyedül a három gyerekkel a … nos… sötét házunkban.

Amíg a gyerekek ébren vannak, nem mutathatom, hogy félek, mert nem akarom, hogy ők is gyáva nyulakká legyenek, akik félnek a sötétben. De ahogy elalszanak, szabad a pálya, lehet félni és rettegni.

Mit is csinálok?

Először is felgyújtok néhány lámpát. Nyilván a láncfűrészes gyilkos elkerüli a házunkat, ha látja, hogy ég a fürdőszobában a villany. És a gyerekszobában. És a nappaliban. A lámpák eddig azért nem égtek, mert Bakka még ébren volt, és így nem kapcsolhattam fel őket. Túl jól sikerült a gyerek takarékosságra való nevelése, és így még félálmában is rám szólt, hogy oltsam el a villanyt, mert véletlenül égve hagytam. Igen, Bakka, máris.

Másodszor, ellenőrzöm a nyílászárókat. És eltöprengek azon, hogy miért is egy ilyen nehezen védhető saroktelken álló házat vettünk. Miért nem egy várat. Lőrésekkel.

Harmadszor, elhatározom, hogy TV-t fogok nézni, míg valóban elálmosodom. Talán el fogok tudni felejtkezni a félelmemről és fogok tudni aludni. Valami jó kis filmet az HBO-n. Az esti műsor:

21:00 Tragikus baleset (am. filmdráma, 2005)

22:30 Álmatlanság (am. dokumentumf., 2006)

23:55 Alien vs. Predator - A Halál a Ragadozó ellen

1:35 Erőszakos múlt (német-am. thriller, 2005)

Nem azt hiszem ez sem lesz jó…

Negyedszer, felhívom A.-t, hogy kicsit beszélgessünk. Ez persze teljesen mondvacsinált, mert az este már többször beszéltünk...

Ötödször, kisebb fajta rosszullét fog el, amikor hirtelen észreveszem, hogy a kertben a mozgásérzékelő-lámpa felkapcsolt. Minden bátorságomat összeszedem és kinézek az ablakon. Csak a szomszéd macskája volt.

Hatodszor, eltöprengek a riasztón. Talán bekapcsolhatnám az alsó szintre. A dilemma csak az, ha véletlenül bejönne valaki és aktiválná a riasztót, én biztos szívinfarktust kapnék. Ha nem szól, akkor a besurranó csöndben ki tudja pakolni a földszintet. Talán nem ébrednék fel rá. Igaz, ahhoz el is kellene aludnom. Ha viszont bekapcsolom és megszólal, úgysem mernék az emeletről lemenni. Mondjuk, kijönnének az őrök. Fölhívom A.-t, hogy megkérdezzem. Bekapcsolom a riasztót.

Hetedszer, talán innom kellene egy kis alkoholt. Az segítene, hogy lazítsak és elaludjak. Viszont sosem iszom alkoholt, így elég vékony jégen járunk. Nem akarok hulla részeg lenni, ha sor kerül rá, tudjak harcolni és menteni a gyerekek, de jó lenne egy kicsit ellazulni, hogy ne riadjak meg minden kis zörejtől. Bort utálom. Sört szintén. Megnézem, mi van még.

Van egy fél üveg ginünk. Két üveg cirill betűs piánk, ha emlékeim nem csalnak és jól olvasom az orosz betűket, akkor vodka. És még valami átlátszó ital egy coca-colás üvegben. Ez utóbbit nem merem megkóstolni. Ginhez keresek tonikot. Olyan ital van, hogy gin-tonik. Igaz? Nincs tonik. Viszont van narancslé. Vodka-narancs???

Nyolcadszor, fogalmam sincs az arányokról, így improvizálok.

Kilencedszer, ha holnap reggel a hírekben hallotok egy láncfűrészes gyilkosról és egy kiirtott családról, ahol csak az anyuka maradt életben, aki a gyerekszobában a könyvespolc mögött elbújva aludt, egy üveg vodkával a karjaiban, azok nem mi voltunk.

Legalábbis remélem.

Jó éjszakát!

PS: A gála-pizsamámat vettem fel, ha mégis a hírekben végezném, valahogy mutassak…